Mesterházi Mónika: Sors bona. Új és válogatott versek (2007)

Mesterházi Mónika József Attila-díjas költő új és válogatott verseit tartalmazó kötetének címét Zrínyi Miklóstól kölcsönözte. Sors bona, nihil aliud. Csak jó szerencse, semmi más. A jó szerencse természetesen az élet egészé­hez kell. A jelmondat másik felét, hogy tudni­illik semmi más nem kell, azonban elhagyta. Ettől persze még fájdalmasabb a jó szerencse hiánya. A címadó szonettciklus és a kötet szinte minden verse pontosan erről a hiányról beszél, ebből teremt költészetet. De ahogy egyik versében írja, „a költészet nem szomorú vasárnap, / csak kitartott, pontos hétközna­pok". Sok minden akad a hétköznapokban (nyári ruhák elpakolása, kutyafülek vakarga­­tása), ami ideig-óráig elfedi az ürességet. Sőt, a semmitmondó történések a vers egy pont­ján megvilágosodásszerűen önmaguk mé­lyebb jelentésében mutatkoznak meg. Mester­házi Mónika versei ugyanis nincsenek tekintet­tel semmi másra - sem hatásra, sem megszo­kásra, szégyenre vagy szeméremre -, csakis arra, hogy beteljesítsék önmaguk legjobb le­hetőségeit. Mesterházi Mónika lírája sajátos egyensúlyt teremt az elme éles, analitikus módszerei, illetve a lélek leheletnyi rezdülé­seinek rögzítése között. Elemi indulatok, fáj­dalmak és örömök törnek elő a verssorokból, de ezeket az érzelmeket ugyanabban a fázis­ban, amelyben észleli őket, távolságtartó, hű­vös iróniával vagy épp kíméletlen vallomásos őszinteséggel veti elemzés alá. E két szélső­ség között vibrálnak versei, egy-egy élmény, tapasztalat egyszerre kerül e két pólus erőte­rébe. A Sors bona közel két évtized munkás­ságát foglalja össze és gazdagítja kötetnyi új verssel. Mesterházi Mónika ma kétségkívül egyike a legjobbaknak. Ferencz Győző

Next