Mezey Barna (szerk.): Hatalommegosztás és jogállamiság (Jogtörténeti értekezések, 1998)
III. Függelék - Hamza Gábor: Cicero De re publicája és az antik államfogalom
zárt, hogy Cicero a kevert alkotmány római paradigmájának kidolgozása során tekintettel volt ezekre a Rómán kívüli történelmi tapasztalatokra, azaz nem csupán szellemi elődei deduktív, absztrakt természetű államelméletét vette figyelembe. A De re publica és az ideális állam alapjai 1. Cicero számára központi jelentőségű a concordia ordinum, azaz alapvetően a lovagrend37 és a senatus közötti egyetértés.38 A consensus Italiae feltételezi a lovagrend és a szenátori rend39 közötti egyetértést, hiszen enélkül elképzelhetetlen a társadalmi béke. Cicero politikai gondolkodása szoros kapcsolatban áll a valósággal, tehát azt nem az elvont fogalmakban való gondolkodás jellemzi. Nála az ideális állam működésének nem egyedüli feltétele a mikté politeia, hanem ahhoz bizonyos társadalmi rétegek, csoportok közötti stabil és racionális harmóniára is szükség van. A concordia ordinum cicerói követelménye40 nézetünk szerint a ratio és a rés, az idea és a társadalmi valóság integrálásának gondolatát tükrözi. A concordia ordinumot kiegészíti a consensus omnium bonorum, amely a homines tenues, a kisemberek consensusát is feltételezi, összhangban a fentebb más összefüggésekben már említett egyenjogúság követelményével.41 A res publica nem utolsósorban ezáltal válik rés populivá (De rep. 1.25.39.). A concordia ordinum és a consensus omnium bonorum biztosítja a római alkotmány módosításának lehetőségét feltéve, hogy annak consensus az alapja. Feltétlenül érdemes rámutatnunk arra, hogy az Egyesült Államok alkotmányos rendszerének kidolgozásában döntő részt vállaló Thomas Jefferson és James Madison között talán a legnagyobb egyetértés éppen az alkotmány flexibilitásának kérdésében volt, miként erre monográfiájában Koch utal.42 2. A mindenkire kiterjedő egyenjogúság gondolata a római expanzió erkölcsi megalapozásául szolgál. A cicerói államelméletben az állam a társadalomhoz azáltal is szorosan kapcsolódik, hogy a Kr. e. 63. év consula a családot „quasi seminarium rei puhlicae”-nck tekinti (De off. 1.54.).43 Hangsúlyozza ilyen módon, hogy az állam a gensekké váló családokra épül és fejlődésének alapját ezek a gensek képezik. A család kiemelkedő szerepet tölt be a tulajdoni viszonyok területén is, mivel a família a gaz347