Mezey Barna szerk.: Magyar jogtörténet (Osiris tankönyvek, 2007)
I. rész. Jogfejlődés és jogtörténet
A JOGTÖRTÉNETÍRÁS ÉS A JOGTÖRTÉNET OKTATÁSA 71 erősen kötődött a jogtörténet újonnan kijelölt helyéhez az állam- és jogtudományok oktatásában. A világháborút követő ún. szocialista jogi oktatásban ajogtörténet feladatául tették az előkészítő és megalapozó funkció teljesítését; ezzel értelemszerűen a tételes tárgyak felfogásához, politikai megfontolásaihoz és oktatási struktúráihoz kötötték. Ajogtörténet ilyen elhelyezése ajogi és politikai aktualitásokból folyó „visszafelé kutatást” involválta, amelyet igazán fontossá a közelmúlt politikai-alkotmányos-jogi eseményei tettek. Ajogtörténet oktatása - miután a jogakadémiákat a jogásztúlképzésre hivatkozva megszüntették - a három állam- és jogtudományi kar jogtörténeti tanszékein zajlott. 1948-tól vált lehetővé az általános jogtörténet önálló tanszékének felállítása, amely „a hungarocentrikus történetszemlélet feloldását” célozta, és megújította „az egykoron egyetemes európai jogtörténetként megismert tudományágat” (Horváth Pál). (Ennek következtében Budapesten önállósult a magyar jogtörténet oktatása, s mindmáig az egyetlen magyar állam- és jogtörténeti tanszék keretei közt intézményesült.) Mint említettük, a joghistórikusok részben e négy tanszéken folytathatták kutatásaikat, részben pedig (miként a szilenciumra ítélt Bónis és Degré) levéltárosként írták tanulmányaikat. Jogtörténeti témákkal rendszeresen foglalkoztak történészek is (Varga Endre, Kállay István), közülük azonban csak kevesen szentelték teljes munkásságukat a joghistóriának. Ennek megfelelően a jogtörténeti kutatások központjai változatlanul a jogtörténeti tanszékek. Az egyetemi jogi karok számának bővülésével gyarapodott a jogtörténeti tanszékek és így a kutatóműhelyek száma is. Ma már a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtudományi Karán is önálló tanszék működik; a szegedi József Attila Tudományegyetem és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karainak közreműködésével kezdődhetett meg néhány esztendeje a kecskeméti jogi karon (Károli Gáspár Református Egyetem) és a győri Széchenyi István Főiskola Állam- és Jogtudományi Oktatási Intézetében ajogtörténet oktatása. A jogtörténeti tanszékeken a hetvenes-nyolcvanas években felzárkózott egy új nemzedék, melynek tagjai ma már az egyetemi oktatás derékhadát képezik. Ok tudományos munkásságuk szempontjából összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben indultak a szakmában: sokkal kevésbé kötötte őket ideológiai direktíva, valójában az idősebb kollégák instrukciói alapján kezdhették meg tudományos munkásságukat (Balogh Elemér, Bódiné Beliznai Kinga, Béli Gábor, Homoki-Nagy Mária, Horváth Attila, Ijjas József, Kajtár István, Kahler Frigyes, Mezey Barna, Pomogyi László, Rácz Lajos, Révész T. Mihály, Stipta István). Zlinszkyjános miskolci egyetemi tanár fáradozása nyomán az Európai Közösség támogatásával megnyíltak a külhoni kutatások lehetőségei is. Ezzel egy időben a fiatalok új generációja jelentkezett (Korsósné Delacasse Krisztina, Király Mária, Szabó István, Balogh Judit, Völgyesi Levente). Ajogtörténet oktatása