N. Kollár Katalin - Szabó Éva (szerk.): Pedagógusok pszichológiai kézikönyve 1. (2017)
HARMADIK RÉSZ - 9. Dull Andrea - Urbán Róbert: AKTIVÁCIÓS SZINT, TUDATÁLLAPOTOK
9. AKTIVÁCIÓS SZINT, TUDATÁLLAPOTOK, STRESSZ ■ 265 ki kell bővítenünk kutatásainkat például a vizuális memória területére is — és így tovább: az egyik oldalon tehát redukáljuk a vizsgálandó problémát, egy másik oldalon viszont összekapcsoljuk más kérdéskörökkel. Mások elméje Az elmével kapcsolatban további kérdés, hogy vannak-e az embereken kívül más tudatos lények - ez a mások elméjének problémája. „Tudatosság” nem létezik általában, mint ahogy „élet” sem: a tudósoknak az élet megértéséhez ténylegesen létező élő szervezeteket kell tanulmányozniuk, ugyanúgy, ahogy a tudat megismeréséhez tudatos lények kutatására van szükség. Nagyon nehéz azonban azt kideríteni, hogy a többi embernek vagy éppen az állatoknak vannak-e tudatos élményeik. A szolipszista álláspont szerint (solus és ipse: egyedül magam) csak az én tudatos. A szolipszizmus ellenzői szerint a viselkedés és egyéb analógiák alapján mégiscsak dönthetünk a kérdésben: „Mivel mások közel úgy néznek ki, mint én, hozzám nagyon hasonlóan cselekszenek, tehát a belső élményeiknek is hasonlóaknak kell lenniük, mint az enyémek.” Viszont az emberek tudatosságélménye erősen magánjellegű (vö. Győri 2008b), csak a sajátunkat tapasztaljuk, és ez nem osztható meg másokkal közvetlenül. Azért gondoljuk, hogy más emberek is tudatosak, mert olyannak észleljük őket, mint önmagunkat, és mert ők azt mondják, hogy tudatosak. Vagyis egy ember hasonlóbb egy másik emberhez (még akkor is, ha az a másik ember egy csecsemő), mint például egy majom vagy pláne egy gyűrűsféreg, így a tudatosság fokának megítélésében az észlelővel való hasonlóság dönt. Sokan osztják azt a vélekedést, hogy a tudatosság egyetlen bizonyítéka a nyelvhasználat (Carlson-Buskist 1997). Eszerint a tudat kialakulásának legvalószínűbb magyarázata a felszabadult, szimbolikus kommunikáció kialakulása, ami az éntudatossághoz vezet. így a tudat - mint a kommunikáció is (vö. Hahn-Győri 2008) - elsődlegesen társas jelenség. E gondolatmenet szerint is eljuthatunk ahhoz a következtetéshez, hogy az állatok egy része is lehet tudatos, hiszen például a kutya megtanul a gazdájával kommunikálni, ami a tudatosság egyik megnyilvánulása. Azonban, még ha el is fogadjuk, hogy legalább néhány állatnak van tudata, akkor sem biztos, hogy képesek vagyunk megérteni azt. A legtöbben például biztosak vagyunk abban, hogy a kutyák vagy a macskák, különösen pedig a főemlősök éreznek valamit, de hogy mit, azt nem tudjuk (Nagel 1974). „Kényes témáról van szó, vannak-e az állatoknak az emberéhez hasonló érzelmeik? A laikus állatkedvelőknek ez nem is kérdés: természetes, hogy vannak. Sőt, példák sokaságát tudják felhozni, amelyekből sorra az derül ki, hogy kedvenceinknek igenis vannak az emberekéhez nagyon hasonló érzelmeik, hangulataik. Ha fellapozzuk a vonatkozó szakirodalmat, kiderül, hogy ezt a kérdést nem is olyan régen teszik fel tudományos igénnyel [...]. Már az sem egyszerű kérdés, hogy mi is az érzelem, [... ] az sem biztos, hogy pontosan megértjük, mit érezhet egy másik ember (javulnak az esélyek a megértésre, ha az a másik ember például József Attila vagy Bartók Béla). Ezek a nehézségek csak fokozódnak, ha a fajok közötti szakadék is húzódik közöttünk. [...]. Megérthetjük valaha, mit érez a cinke, amint a fészkén ül, és meghallja az első halk csipogásokat a tojásokból? Vagy mit érez a győztes szarvasbika, vetélytársa megfutamí-