Nagy Balázs szerk.: Tatárjárás (Nemzet és emlékezet, 2003)
III. A tudományos emlékezet - Az események lefolyása - az események rendje
Polonorum. MGH SS. vol. 19. 635. p. (róka és sasok említésével együtt); Rocznik Traski. In A. Bielowski (ed.): Monumenta Polémiáé Historica. Lwów-Kraków, 1864, Panstwowe Wydawnictwo Nau kowe, vol. 2. 838. p. (róka és sasok említésével együtt); Rocznik Mahpobki. Monumenta Polémiáé Historica. vol. 3. 167. p. (róka és sasok említésével együtt) stb. A későbbi magyar krónikák általában meglehetősen szűkszavúan nyilatkoznak a tatárjárás körüli időszak (háttér)eseményeiről, így általában nem tesznek említést a vadállatok és sáskák támadásáról sem. 65. A temetetlen halottakat prédáló farkasokról és vadmadarakról például a Planctus destructiemis regni Hungáriáé per Tartaros szerzője is ír: SRH, vol. 2. 594. p. [Magyar fordítását lásd kötetünkben is Siratóének Magyarországról, amikor a tatárok pusztítottak címmel.] 66. Lásd például: Continuatio Sancrucensis. MGH SS. vol. 9.641. p. A téma legfontosabb forrása, a heiligenkreuzi évkönyvek a farkasok és sáskák támadásáról tud, s azt 1243-ra teszi, s még külön megemlíti a pusztítás hatását, nevezetesen, hogy a vetéseket rágták le. Lásd még Anonymi Chronicon Austriacarum. In Gombos: Catalogus. vol. 1. 506. p. (1243-ra utalva). Anonymi Leobensis. Gombos: Catalogus. vol. 1. 269. p., Páltramus seu Vatzo: Chronicon Austriacarum. In Gombos: Catalogus. vol. III. 1958. p. Ezen osztrák források adatukat valószínűleg a heiligenkreuzi évkönyvekből vették. Lásd Félegyházy, 60. p. Az utóbbi háromhoz hasonlóan szintén XIV. századi Chronica Modemorum például (1243-as dátummal) farkasok és vadállatok támadásait nem említi, de kiemeli a sáskajárás nagy pusztításait (ugyanakkor csak a kunok támadásait említi, a tatár népnevet pedig egyáltalán nem). Lásd Chronica Modemorum. In Gombos: Catalogus. vol. 1. 470. p. stb. 67. A témához kapcsolódó átfogó tanulmány: Dario Camuffo - Sylvia Enzi: Locust Invasions and Climatic Factors from the Middle Ages to 1800. Theoretical and Applied Climatology. 43,1991. 43-73. p. 68. Pierre Alexandre: Le climat en Europe au Moyen Age. 390. p. Az Annales S. Rudberti Salisburgensisre hivatkozva. 69. Camuffo-Enzi: Locust Invasions and Climatic Factors from the Middle Ages to 1800. 44. p. 70. Budára és Pestre vonatkozó régi (XVII-XIX. századi) térképeken is nyomon követhetők ezek a különbségek. Lásd például Holló Szilvia Andrea: Budapest régi térképeken: 1696-1896. Budapest, 1994, Officina Nova. 71. A szabályozások fő célja a főváros környéki Duna-szakaszon az árvizek elleni lehető leghatékonyabb védekezés és ezzel együtt a jéglevonulás megkönnyítése volt, így a szabályozások eredményeként legnagyobb változást a folyó lefolyásviszonyaiban éppen e téren értek el, a mederviszonyok jelentős mértékű megváltoztatásával. A mederviszonyok változásával kapcsolatban többek között lásd Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története. Budapest, 1991, Aqua. 133. p.; a szabályozásokra vonatkozóan, többek között Tőry Kálmán: A Duna és szabályozása. Budapest, 1952, Akadémiai Kiadó. 72. Ugyanakkor az 1876 és 1958 között végzett megfigyelések szerint az említett időintervallum még szinte minden évében (négy év: 1901-1902, 1847-1948, 1950-1951 és 1954-1955 kivételével) volt jégzajlás Budapestnél a Dunán. A fenti időszakban a jég megjelenésének átlagos időpontja december 25-e volt (legkorábbi: november 15, 1888-ban), a jég beállása pedig átlagban január 11-én (legkorábbi: december 14, 1902-ben) következett be, míg a jég felszakadásának átlagos időpontja február 10-ére (legkésőbbi: március 19, 1929-ben) esett. Az állójég átlagos tartama (az előfordult esetek átlagával számolva) 29 nap volt (ez tehát a XIX. század második felének adataival együtt több, mint az 1901-1956-os referencia-időszakra utalóan láthattuk!), de 1946-1947 telén ez az érték például a 83 napot is elérte. Az adatok forrása: Magyarország Hidrológiai Atlasza. III. sorozat: Vízjárási adatok 3. Folyóink jégviszonyai. Szerkesztette a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet. 1959, Budapest, VITUKI, 10-11. p.; a budapesti Duna-szakaszra vonatkozó összegző táblázatot, évek szerinti bontásban lásd a kötet 4. számú mellékletében. 73. Horváth Sándor: A Duna jégviszonyai. 60. p. 74. A Buda és Pest közötti Duna-szakasz középkori viszonyainak néhány elemére (például a Margit-sziget eltérő kiterjedésére stb.) lásd Györffy György: Budapest története az Árpád-korban. In Gerevich László (szerk.): Budapest története az őskortól az Árpád-kor végéig. Budapest Története. 1. Budapest, 1973, Fővárosi Tanács. 319-322. p. 75. Ez a tény döntően a már említett, a két-, illetve háromnaponta rendszeresen megjelenő, egykorú német nyelvű napilap, a Pressburger Zeitung következetes adatközlésének köszönhető. 76. Buda és Pest korabeli viszonyaira naprakész információkkal nagyrészt szintén a Pressburger Zeitung és a Magyar Hírmondó szolgál. 77. Ez ismét fontos információ annak ismeretében, hogy míg a XVIII. század második fele még javában a XIV. század elejétől körülbelül az 1860-as évekig tartó „kis jégkorszak” névvel illetett klímatörténeti korszak részét képezi, amely általában Európa nagyobb részén a korábbinál hűvösebb és csapadékosabb viszonyokkal járt együtt, addig a XX. század első fele már javában a legújabbkori felmelegedés részét képezi. Ez is alátámasztja azt a tényt, hogy az egyes évszakok viselkedése bármelyik időszakban a nagy átlagtól sok eltérést mutathat, s önmagában nem az adott klímatörténeti periódus függvénye. A* események lefolyása -az események rendje 451