Nemes Nagy Ágnes: Az élők mértana. Prózai írások II. (2004)

Beszélgetések, interjúk - Látkép, gesztenyefával

éveim alatt. Akkor jött be nekem a Nyugat második nemzedéke is. Illyés, Sza­bó Lőrinc, József Attila, Cs. Szabó, Illés Endre. József Attila nevét, néhány versét már ismertem gimnazista koromban, de hogy rájöjjek, kicsoda József Attila, és közel is kerüljön hozzám, ahhoz a kora egyetemi éveimnek kellett elkövetkezniük. K.L.: József Attila melyik korszakán keresztül vagy melyik versén keresztül? N.N.Á.: Várjon csak... Egy töredéke volt, amit először megjegyeztem. „Pók­hálót fog kicsi ráncos kezével, s úntan legyint a lomb.” Senki se ismeri. Az a fontos, hogy a lomb legyint kicsi, ráncos kezével. Biztos megvan valahol a tö­redékekben. Egy másik verse viszont eltaszított, mert nem ellenállás nélkül fogadtam be József Attilát. Az, hogy „Bogár lépjen nyitott szemedre”. Hátra­hőköltem, megdöbbentem. Tudniillik annyira már voltam költő, ha nem is írtam még igazi verseket, hogy ezt csakugyan elképzeljem. „Bogár lépjen nyi­tott szemedre” - ezt szóról szóra vettem, ahogy kell is a verseket, és elrémített érzékletes borzalma. Ebből a visszataszító érzésből és vonzásból alakult ki az­tán az a tény, hogy József Attila rendkívül közel került hozzám. Mert Babits után, hogy úgy mondjam, sorrendben József Attila volt az a költő, aki nagyon fontossá vált nekem. A Rilke-élményt már említettem, az tovább folytató­dott és fokozódott, azonkívül bejöttek a franciák. Elsősorban Baudelaire és Verlaine - ezeket franciául is olvastam, baktatva a sorok között. Baudelaire-t még lehetett olvasni, de már Rimbaud-t nem nagyon. Inkább fordításban ol­vastam hát, mert hála Istennek megvannak nagyszerű magyar fordításban. A világirodalom és világköltészet gyakorlatilag került közel hozzám, testközel­be, amikor Szerb Antalnak segítettem a vers összeállításában. O tudniil­lik akkor már munkaszolgálatos volt, gyakran kirángatták otthonról, és nem­egyszer engem kért meg, hogy az egyetemen vagy bizonyos nagy könyvtárak­ban egyes idegen szövegeket keressek ki és írjak le neki. Mindez így együtt, kiegészült a folyóiratokkal. A Nyugattal és a Magyar Csillaggal. Mindenféle folyóiratot olvastam persze. Az Argonautákat, a Magyar Szemlét meg a Szép­­halom címűt, az Ezüstkort, a Szigetet, Kerényi Károly folyóiratát stb. stb. De legfőbb vezetőm mégiscsak a Nyugat és a Magyar Csillag volt. Nyugodtan me­rem állítani, hogy ezek vezettek engem autodidakta utamon afelé, amit végül kialakult irodalmi ízlésnek lehet nevezni. Ami az élő, folyton változó iroda­lomhoz kötött, azt főként ez a két folyóirat nyújtotta. És azt is megértettem - bár erről már sok mindent mondtam -, hogy mit je­lent ez a két folyóirat politikailag. Egyre evidensebb lett ez, közben ugyanis kitört a világháború. Kezdetben a háború hatása — hiszen Magyarország csak 41-ben lépett be - nem volt olyan erős, valamilyen elodázott, elfojtott féle­lemben éltünk. Ami nem azt jelenti, hogy nem jártunk táncolni és bálokba és ♦ 206 •

Next