Németh András (szerk.): Reformpedagógia-történeti tanulmányok. Európai kölcsönhatások, nemzeti sajátosságok (Neveléstudománytörténeti tanulmányok, 2002)
Fejezetek a mozgalom európai hagyományaiból - Pukánszky Béla: Reformpedagógia Szegeden a két világháború között
Várkonyi Hildebrand Dezső a Pedagógiai Lélektani Intézet élén 1929. december 18-a jeles nap volt az „ideiglenesen Szegeden működő kolozsvári magyar királyi Ferenc József Tudományegyetem” történetében. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter jóvoltából ekkor született meg az egész magyar felsőoktatás történetében is nóvumnak számító új pedagógiai-lélektani tanszék, melyre nyilvános rendes tanárnak kinevezte Várkonyi Hildebrand bencés szerzetes-tanárt. Az új Pedagógiai Lélektani Intézet később — Imre Sándornak a budapesti József Nádor Műegyetemre történő távozása után -, 1934-ben egyesült a korábbi Pedagógiai Intézettel. Várkonyi Hildebrand Dezső (1888-1972) bencés szerzetes-tanár a Pannonhalmi Főapátság Főiskoláján végezte felsőfokú tanulmányait, majd állami ösztöndíjasként Párizsban, a Sorbonne-on hallgatott filozófiát és pszichológiát. Ezt követően előbb pedagógiát tanított a pannonhalmi főiskolán, majd a pécsi egyetemen habilitálták magántanárrá. E habilitáció jogkörét a pedagógia mellett később kiterjesztették a lélektan területére is, így Szegedre már a nevelés kérdései iránt szenvedélyesen érdeklődő pszichológusként érkezett. Széles látókörű, nagy műveltségű tudós és karizmatikus előadó volt egy személyben, így órái rendre hallgatók tömegeit vonzották más karokról is. Magával ragadó lendülettel népszerűsítette a legmodernebbnek számító pszichológiai irányzatokat, köztük Piaget, Janet, Freud, Jung és Adler tanait. Egyik tanítványa így emlékezett a híres „Várkonyi-órákra”: „Professzorsága első éveiben a későbbi publikációinak csak az első, a témák lehetőségeivel még kísérletező, a tudós belső monológjai feltárásától sem visszariadó változatait kaptuk tőle. Néha egyenesen »in stato nascendi« pillanthattunk bele gondolatai megszületésébe. Az egyetemi előadások új stílusa volt ez, amely az előre leírtaknak az élő beszédnél kötöttebb szabályait egy társalgó hang irányába oldotta fel, s ezzel máris közvetlenebbé és érdekfeszítőbbé vált, mint a hagyományos 103