Ormos Mária szerk.: Magyar évszázadok. Tanulmányok Kosáry Domokos 90. születésnapjára (2003)
Középkor - Klaniczay Gábor: Vázlat az európai középkorról
századának. Ebben az évszázadban halt ki sok királyi család: az Árpád-ház (1301), a Píemysl-dinasztia (1309), a Capetingek (1328), a Piastok (1370); ekkor-és ezzel kapcsolatban - tört ki a százéves háború (1337-1453), amit pusztító népi felkelések kísértek: a Jacquerie (1358) és Wat Tyler felkelése (1281). Téves azonban az a felfogás, hogy e kor „a középkor alkonyát" jelentette volna. E válság csupán részben igaz a Nyugatra, és ellensúlyozza a lengyel, cseh, magyar és szerb Közép-Európa felvirágzása. Most IV. Károly császár (1346-1378) Prágája lesz Európa közepe, a Németalföld gazdagságát lefölöző Burgundia ekkor éli bele magát „a vakmerőség és büszkeség hőskölteményébe" (Huizinga). A pestis szörnyű pusztításai ellenére az itáliai városok virágzása folytatódik. Dante (1265-1321), Giotto (1266-1337) és Petrarca (1304-1374) nyomdokaiban a Boccaccio által írt Decameron (1350) és Chaucer műve, a Canterbury mesék (1390-es évek) gazdag szintézist alkotnak a középkori elbeszélő hagyományból. Válságokkal, egyházszakadásokkal, újabb eretnekségekkel küszködve és olyan nagy hatású vallási gondolkodóktól felkavarva mint Eckhart mester (1260-1327), Svédországi Szent Brigitta (1303-1373), Sienai Szent Katalin (1347-1380), John Wyclif (1330-1380) és Húsz János (1370 k.-l 415), a kereszténység egyre jobban felkészül a személyes és szekularizált vallásosság reformációjára. A 15. század félelmetes új feszültségei és nagyszabású vívmányai jellemzik a „hosszú középkor" utolsó szakaszát. A vallásos élet zaklatottságát, a próféciák, a vallási viták felkavaró erejét mutatja a kirobbanó huszita lázadás, Jeanne d'Arc fellépése (mely 1429-ben meg tudta fordítani a százéves háború menetét), s a boszorkányüldözések első fellángolása Svájcban, Ausztriában, Itáliában és Franciaországban. Európa politikai térképét erőteljes új államok formálják át. Az oszmán-török hódítást Hunyadi Jánosnak és a nándorfehérvári győzelemben (1456) őt népi keresztes hadakkal segítő Kapisztrán Szent Jánosnak csak ideiglenesen sikerült lelassítania. A több országot magában foglaló közép-európai birodalom tervét, amely már az Anjouk, a Luxemburgiak, a Jagellók és Mátyás király (1458-1490) szeme előtt is lebeghetett, végül a Habsburg-háznak sikerült megvalósítani I. Miksa császár idején (1493-1519). Ehhez a középkor végén és az újkor hajnalán egy kiterjedt Kelet-Európa csatlakozott: a Lengyel-Litván Konföderáció és III. (Rettegett) Iván (1462-1505) Oroszországa. Nyugaton a modern államiság lenyűgöző mintaképe, Burgundia végül összeomlott, és XI. Lajos Franciaországa (1461-1483) és a rózsák háborújából kibontakozó Tudor Anglia mellett a Kasztíliai Izabella (1474-1504) és Aragóniái Ferdinánd (1479-1516) házasságával egységesülő Spanyolország és a csodálatosan felemelkedő Portugália lettek azok az államok, amelyek Európa világméretű expanzióját érvényre juttatták a kora újkorban. Másfelől, a legtöbb felfedezés, amely ezt az expanziót lehetővé tette, Németország és Itália földjén született: a Gutenberg által feltalált könyvnyomtatás (1450 k.), a Mediciek és a Fuggerek által képviselt modern bankélet, Toscanelli világtérképe (1474) és a genovai tengerész, Kolumbusz Kristóf merész expedícióterve, mely elvezetett Amerika felfedezéséhez (1492). Történetünk itt ér véget, ahol a kiszélesedett új világban elkezdődik az új történet. VÁZLAT AZ EURÓPAI KÖZÉPKORRÓL I 39