Ormos Mária szerk.: Magyar évszázadok. Tanulmányok Kosáry Domokos 90. születésnapjára (2003)
Török idők - Pálffy Géza: A másfél évszázadnyi török uralom mérlege
Az ország legdélibb megyéinek pusztulása már jóval a mohácsi tragédia előtt megkezdődött. Az oszmán csapatok már az 1380-1390-es években behatoltak a dél-magyarországi területekre, de ugyanekkor Horvátországon „átkelve” már a távoli osztrák tartomány, Krajna vidékét is több ízben felprédálták.19 Ezt követően a Nándorfehérvár elfoglalására indított sikertelen szultáni hadjáratok alkalmával (1440 és 1456), majd az 1464-ben beköszöntő bő fél évszázadnyi határ menti háborúskodás idején (1464-1521) a Temes megyétől Valkóig terjedő dél-magyarországi területeket fokozatosan, de szinte csaknem teljesen elpusztították. Azon települések pedig, amelyeknek 1526-ig mégis sikerült túlélniük az állandó betörések következményeit, a mohácsi csatát követő sorozatos nagy szultáni hadjáratok idején két évtized alatt végső megsemmisülésre ítéltettek. Az újabb kutatások szerint az ország déli megyéiben a 16. század közepére a településhálózat már-már elképesztő mértékben, mintegy 70-90 százalékos arányban pusztult el. Ezzel párhuzamosan a lakosság is mérhetetlen és már visszafordíthatatlan károkat szenvedett.20 Az 1560-as évektől a magyarországi török hódoltság kialakulásával ez a határ menti állandó hadakozás az ország belső területeire helyeződött át. Az említett békésebb időszakokban a pusztulás mértéke itt mégsem volt oly számottevő, mint korábban az ország déli területein. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy az 1570-es évekre a bécsi Udvari Haditanács és a magyar rendek együttműködésének eredményeként egy európai méretekben is jelentős új végvárrendszer jött létre.21 Ennek megszervezése, majd fenntartása a háborúskodás borzalmait naponta átélő magyarországi lakosság mellett hatalmas anyagi megterhelést jelentett egész Közép-Európa számára is. Mivel az egyre kisebb területre apadó Magyar Királyság még mindig tekintélyes bevételeiből például a 16. század második felében a mintegy 100-120 végvárban szolgáló 20-22 ezer főnyi állandó szolgálatot teljesítő katonaság zsoldját csak körülbelül 25-30 százalékban tudták fedezni, a maradék összeget az osztrák és cseh-morva tartományokból, valamint a Német-római Birodalomból kellett, pontosabban kellett volna biztosítani.22 19 Milleker, Bódog: A törököknek első betörései Dél-Magyarországba Zsigmond és Albert királyok idejében és Keve és Krassó vármegyék megszűnése. 1393-1439. Temesvár, 1914.; Pirchegger, Hans: Die ersten Türkeneinfälle (1396, 1415, 1418). Zeitschrift des Historischen Vereines für Steiermark, 18 (1922) 63-73.; Jug, Stanko: Turski napadi na Kranjsko in Primorsko do prve tretjine 16. stoletja: Kronologija, obseg in vpadna pota. Glasnikmuzejskega drustva za Slovenijo, 24. (1943) 1-60. és újabban részletes irodalmi áttekintéssel Simoniti, Vaskó: Vojaska organizacija na Slovenskem v 16. stoletju. Ljubljana, 1991, 5-23. 20 Engel Pál: A török dúlások hatása a népességre: Valkó megye példája. Századok, 134. évf. (2000) 2. sz. 267-321. 21 E helyütt csak a legfontosabb és legújabb összefoglalókat idézhetjük: Rothenberg, E[rich] Gunther: Die österreichische Militärgrenze in Kroatien 1522 bis 1881. Wien-München, 1970.; Milan Kruhek: Krajiske utvrde i obrana hrvatskog kraljevstva tijekom 16. sloljeca. Zagreb, 1995. /Bibliotéka Hrvatska povjesnica: Monografije i studije, 1./ és a magyar nyelvű irodalomból Szántó Imre: A végvári rendszer kiépítése és fénykora Magyarországon 1541-1593. Budapest, 1980., illetve Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer szervezetének története a kezdetektől a 18. század elejéig. (Vázlat egy készülő nagyobb összefoglaláshoz.) Történelmi Szemle, 38. évf. (1996) 2-3. sz. 163-217.; a Haditanács történetére lásd Regele, Oskar: Der österreichische Hofkriegsrat 1556-1848. Wien, 1949. /Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs Ergänzungsband, 1/1./ 22 Újabban összefoglaló jelleggel: Pálffy Géza: A törökellenes határvédelmi rendszer fenntartásának költségei a 16. század második felében. In Végvár és ellátás. Szerk. Petercsák Tivadar és Berecz Mátyás. Eger, 2001, 183-219. /Studia Agriensia, 22./ 7 8 I TÖRÖK IDŐK