Otto, Rudolf: A szent. Az isteni eszméjében rejlő irracionális és viszonya a racionálishoz (Osiris könyvtár - Vallástörténet, 1997)
12. A numinózus az Ószövetségben
„az ÚR az ... élő Isten,... Háborgásától megrendül a föld, nem bírják el bosszús haragját a népek." Jer 23,36; 2Mak 7,33; Mt 26,63. (Az élő, az ijesztő és félelmetes Istenre tett eskü.) Vö.: Sünde und Urschuld. VI. fejezet: „Prophetische Gotteserfahrung"; különösen a 67. skk. Ez az Isten, mivel „élő", különbözik minden puszta „világésztől" (Weltvernunft), végső soron irracionális lény, ellenáll minden olyan kísérletnek, hogy filozófiát csináljanak belőle, és így él az Ó- és az Újszövetség minden prófétájának és küldöttjének a tudatában, s azok, akik később a „filozófusok Istene" ellen hadakoztak, és az „élő" Istenért, a harag és a szeretet, az indulatok Istenéért szálltak síkra, öntudatlanul is mindig a bibliai istenfogalom irracionális magvát vették védelmükbe az egyoldalú racionalizálással szemben. És ebből a szempontból igazuk is volt. Azoknak viszont nem volt igazuk, és „antropomorfizmusba" süllyedtek, akik a haragot és az indulatot védelmezték a „harag" és az „indulat" helyett, akik félreismerték ezek numinózus jellegét, és „természetes" - bár abszolútummá emelt predikátumoknak tartották ezeket, ahelyett, hogy belátták volna, hogy csak ideogrammatikus megjelölései valamely irracionálisnak, csak erre utaló érzelmi szimbólumok. 3. A numinózusnak a mirum értelmében vett, fantáziát feszítő és izgató ereje leginkább Ezékielnél mutatkozik meg. Ide tartoznak Ezékiel álmai és képei, ahogyan fantáziája segítségével kiszínezi Jahve lényét és udvartartását. Az álmok és a képek széles ívük és szándékoltan gondos fantasztikumuk révén egyúttal jelzik azt is, hogy a vallásos hajlam szinte már apokrifba hajló módon közeledik a misztériumhoz, hogy ez az elegy vonzódik a különöshöz, a csodáshoz, a varázsoshoz és a fantasztikushoz, s ez előkészíti az utat a csodában való gyönyörködéshez, elvezet a legendához, az apokaliptikus és a misztikus álomvilághoz: igaz ugyan, hogy mindezek magának a vallásosságnak a kisugárzásai, azonban megtörte őket a zavaros közeg, s így csak pótlékai annak, ami valódi, s e pótlékok elburjánzása végül is beborítja a misztérium színtiszta érzését is, és megakadályozza annak közvetlen és tiszta megjelenését. Jób könyvének 38. részében különös tisztaságban találkozunk ismét a mirum elemével, amely egyúttal összekapcsolódik az augustummal is; ez a szöveg minden bizonnyal a vallástörténet legérdekesebb fejezetei közé tartozik. Jób Elóhim ellenében per-József Attila Tudományegyetem Magyar lrodalomiorteoeti Tan Könyviára 6722 Szeged, Egyelem u. 2