Otto, Rudolf: A szent. Az isteni eszméjében rejlő irracionális és viszonya a racionálishoz (Osiris könyvtár - Vallástörténet, 1997)
4. Mysterium tremendum (A numinózus elemei II.)
„mitologikus appercepció" vagy a fantázia létrehozott, mint ennek az érzésnek a tárgyi megvalósulását. És amíg el nem ismerjük, hogy ez az első, minőségileg jellegzetes, másból le nem vezethető alaptényező és alapösztön, amelyből levezethetjük a vallástörténet egész folyamatát, addig eleve tévúton jár a vallás keletkezésének minden animista, mágikus és néplélektani magyarázata, és megkerüli a tulajdonképpeni problémát.3 A vallás nem természetes félelmekből és nem is a világgal szemben érzett, általánosnak gondolt „félelemből" keletkezett. Az irtózás ugyanis nem természetes, szokásos félelem, hanem már magában véve is a titokzatos első indulata és rezdülése, még akkor is, ha eleinte a „rejtélyes" nyers formájában jelenik meg; ekkor értékeljük az irtózást első alkalommal egy olyan kategória alapján, amely nem a szokásos, természetes szférába tartozik, és nem is valami természetesre irányul.4 És ezzel csak az találkozhat, akiben megmozdult a lélek sajátos, a „természetes" adottságoktól bizonyosan eltérő képessége, amely kezdetben csak akadozva és igen nyersen nyilvánul meg, de már az emberi szellem teljesen sajátos, új tapasztalatokat szerző és értékelő funkciójára utal. Időzzünk még egy pillanatig a numinózussal szemben érzett respektus első, primitív és nyers megnyilvánulásainál. A „démonival" szemben érzett respektus formájában ez tulajdonképpen a „primitívek vallását" jellemzi, mint egyfajta naiv, nyers és kezdetleges érzületet. Ezt a respektust és a fantázia hozzá kapcsolódó képződményeit küszöbölik ki és távolítják el később ama titokzatos ösztön magasabb fokai és fejlődési formái, amely ösztön itt első ízben és még nyersen jelenik meg, s ez a numinózus érzés ösztöne. De ahol ez az érzés már régen elérte magasabb és tisztább kifejezési formáját, ősi rezdülései teljesen naivan még ott is kitörhetnek újra meg újra a lélekből, és ismét átélhetővé válhatnak. Ezt tapasztaljuk abban is, hogy még az általános lelki fejlődés magas szintjein is mekkora ereje és varázsa van a „rémes", a „kísérteties" és „iszonyatos" történeteknek. Figyelemre méltó, hogy ez a sajátos respektus a „rejtélyessel" szemben olyan testi reakciót vált ki, amilyent a természetes respektussal és ijedtséggel kapcsolatban soha nem tapasztalhatunk: „hideg borzongás futott végig a tagjain", „libabőrös lett a háta".5 A lúdbőrzés „természetfölötti" jelenség. Aki finomabb lelki megkülönböztetésre képes, az bizonyosan látja, hogy ez a József Attila Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Tankok Könyvtára Í122 Szeged, Lgyciem u. 2—