Papp Júlia - Király Erzsébet (szer.): A magyar művészet a 19. században. Képzőművészet (A magyarországi művészet története 5/2., 2018)
JEGYZETEK
1870-1900 ■ JEGYZETEK Útkeresések - múltélmény és jelentudat í. Lichner 2007, 33-34. 2. Közli Lázár 1927,155. 3. Lásd Az állami és a nemzeti szféra című fejezet 341. jegyzetét. 4. Földi 2007. 5. Idézi Lázár 1927,93. 6. Zichy Mihály levélben ír saját festményéről. A Pusztítás géniuszának diadala. Vasárnapi Újság, Lili. 1906.10. sz. 154. 7. Hugo Viktor a kiállításról. Vasárnapi Újság, XXIV. 1877.13. sz. 205. 8. A kritikákat lásd Pasteiner Gyula: Zichy Mihály festménye: A daemon fegyverei. Havi Szemle, 1.1878.3. fűz. 161-167.; Keleti Gusztáv: A démon fegyverei. Zichy Mihály festménye. (1878) In Keleti G. 1910, 73-88.; Péterfy Jenő: A démon fegyverei. Zichy Mihály legújabb festménye. In Péterfy Jenő: Péterfy Jenő összegyűjtött munkái. III. Budapest, 1903, 287-296. (Eredetileg: Egyetértés, XII. 1878. [okt. 19.] 289. sz. [címoldal]). 9. Róka 2007. 10. Közismert arcképein, melyeket populáris kiadványok széles körben ismertté tettek, Munkácsyéhoz hasonlóan Milton hosszú, középen elválasztott hajat visel, s kezét a melle előtt tartja. Egy variánsát lásd Diezmann, August (Hrsg.): Neuer Plutarch oder Biographie und Bildnisse der berühmtesten Männer und Frauen aller Nationen und Stände von den älteren bis auf unsere Zeiten. Bd. I. Pesth-Wien-Leipzig, 1858,199., Taf. XXII. 11. Marianne und Germania kat. 1997,462-463. 12. Végvári 1958,306. 13. A szerződés szövegét közli Farkas Z. 1952, 609-610. 14. Sedelmeyer, Hans: Michael von Munkácsy. Sein Leben und seine künstlerische Entwicklung. Paris, 1914,154. 15. A Jeanne d Arc-téma megfogalmazásával Munkácsy a ceruzavázlatok készítéséig jutott. Végvári 1958,41. sz. jegyzetben, Rajzkatalógus 122. A Sacré-Coeur homlokzatára is két francia szent alakja került: Jeanne d’Arcé és Szent Lajosé. Különösen kedvelt volt Jeanne d’Arcnak Marie d’Orléans által faragott márványszobra (1835). A németektől 1870-ben elszenvedett vereség miatt alakja inkább a nemzeti ellenállást szimbolizálta. Vö. Marianne und Germania kat. 1997,280-281. 16. Bizonyos „Reuter” írása. In Special Memoir, Bonn, Mai 1. SZMMNG, Adattár, M.M A 2092 /1909.; Az olykor Munkácsy-kritikákat író és a festő estélyein megjelenő Albert Wolff jó barátságban volt Dóréval, az első biográfiáját is ő készítette. 17. Meller 1929. 18. Renan művét igen hamar megismerhették a magyar olvasók is. Első fordítása már 1864-ben megjelent, de a tekintélyes szerzőt a Magyar Tudományos Akadémia még előbb, 1859-ben tiszteletbeli tagjául választotta. Vö. Simon Róbert: A vallástörténet klasszikusai. Budapest, 2003. 19. Az amerikai Munkácsy-recepcióról - sok egykorú hírlapi forrás alapján - figyelemre méltó összefoglalás született, amelyet a magyar szakirodalom szinte alig használ: Maass 1988. [A szerk.] 20. Berggruen, Oskar: Michael von Munkácsy. Ein Lebensbild. Die graphischen Künste. VII. Wien, 1885,32.; Gross 1989. 21. A filozófiai, esztétikai, dramaturgiai, irodalmi és képzőművészeti publicisztikában idehaza, valamint Lipcsében és Berlinben egyaránt termékeny Süberstein Adolf 1885-ben írt cikke ismét közölve Silberstein, Adolf: Mihály Munkácsy. Der moderne Christus. In uő: Bildende Künste. Budapester „Salon” 1890-1894. Budapest, 1895. (Im Strome der Zeit. Bd. IV.) 22. Hevesi Sándor: Képek, szobrok, rajzok. Magyar Salon, VI. 1896. 9. sz. 556-557. 23. Bródy Sándor és Malonyay Dezső az Ecce homoról közösen megfogalmazott írásukban Munkácsy szavaira visszaemlékezve két téma - Bölcs Salamon és Krisztus az Olajfák hegyén - terveiről tudósítanak. In Munkácsy Ecce Homoja Budapesten a millennium évében. Budapest, 1896,18. Munkácsy Krisztus-képeit életrajzába ágyazva, kultuszával és a hozzá fűződő tudománytörténeti eredményekkel együtt átfogóan tárgyalja Sz. Kürti 1989; Sz. Kürti 2004a. 24. Pékár szerint az ő ötlete volt, hogy Munkácsy Ecce homót fessen, melyet egy vázlata alapján javasolt neki. A kétféle változatban is közölt beszélgetés szerint Pékár azt mondta volna Munkácsynak: „drága Mester, ezt meg kell festenie nagyban! [...] legyen az Ecce homo a harmadik képe a triptichonnak!” Mire Munkácsy: „Triptichon? Mi a fene az, öcsém?”. Pékár Gyula: A régi Párizs régi nagyjai. Munkácsy alkonya: az Ecce homo. Pesti Hirlap, LVIII. 1936. (dec. 25.) 295. sz. 44. Ugyanerről: Pékár Gyula: Párizsi szalonok a múlt század végén. Munkácsyéknál. Nemzeti Újság, Vili. 1926. (jan. 3.) 2. sz. 27. Vö. Sinkó 2005a, 76. A Trilógia műhármast jelentő szóhasználata és vele együtt az esztétikai összetartozás történetileg igazolhatatlan képzete azonban már beépült Munkácsy e műveinek recepciótörténetébe. Tisztázásra vár a Krisztus-kompozíciókhoz készült számos, ún. vázlat, alaktanulmány, variáció, replika, másolat, kicsinyített változat, redukció időrendje is. Nem függetlenül ettől merült fel továbbá a mindig is előszeretettel tárgyalt, erős „Munkácsy-hatás”-nak mintegy az ellentettje: az a kérdés ti., hogy a mester maga milyen gyakran támaszkodott tanítványai közreműködésére munkái készítése során. Technikai értelemben a sajátkezűség, végső soron pedig az eredetiség problémája mindez, amihez vö. Molnos 2005. [A szerk.] 25. Société de Saint-Jean pour l’encouragement de Part chrétien. Ez a társaság 1872-ben alakult meg, s egy folyóiratot is kiadott Notes därt et d’archéologie címmel. Működésükről még 1900-ból is van adat. Lásd La grande Encyclopédie. XXX. Paris, [é. n.]. 26. Ijjas Antal: Húsz évszázad viharában. Az egyház és a pápaság története. Budapest, 1948,400. 27. A korszak teológiai vitáiról, vallásos ikonográfiájáról, Munkácsy e műfajban tanúsított szerepéről és a Krisztus-kompozíciókról bővebben Sinkó 2005a. 28. Végvári 1958,179-181.; Sz. Kürti 1989,18-19. 29. Pester Lloyd, XXIX. 1882. Nr. 64.1112. 30. Pasteiner Gyula: Munkácsy Mihály olajfestménye: Krisztus Pilátus előtt. Budapesti Szemle, 1882.30. köt. 64. sz. 71-102. 31. A renanizmus a katolikus sajtóban súlyos vádnak számított, lásd a nagyváradi pap, Hügel Ottó: Renan Jézus Krisztus élete című istentagadó és istenkáromló mű népszerű cáfolata. Nagyvárad, 1864. Hügel Renant Júdáshoz hasonlítja, olvasását az egyházi tiltás miatt halálos véteknek tartja. 32. Czobor Béla: Francia műítészek Munkácsy képéről. Egyházművészeti Lap, III. Esztergom, 1882, 81-88. 33. A beszédet teljes terjedelmében közölte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Közleményei, XIII. Budapest, 1882. 34. A panorámákról és a diorámákról, amelyek a nagyvárosban elvesző ember számára az „illuzórikus teljesség varázsát” nyújtották a technika és a tömegkultúra korában, lásd Gyáni 1995, 92-99. idézet helye: 93. 35. Magyar elődeikhez vö. Sinkó 2001. 36. Szinyei mitológiai témájú képeit vizsgálja Szinyei Merse 1981,3-4., 311-321. 37. Szinyei Merse 1989, 26. 38. Uo., 62. 39. Andree 1977,240-241.; Kat. 115. A müncheni Kunstvereinben kiállított képet a bajor királyi ház megvásárolta a Neue Pinakothek 913