Pataki Ferenc: A Nékosz-legenda (Osiris könyvtár - Pszichológia, 2005)
VIII. Szubjektív közbevetés
tanultak. Mindenképpen eleget kellett tenni az iskolai-tanári követelményeknek, különben bezárulhattak a kapuk. Sok osztályos társamon figyeltem meg e kényszerhelyzet pszichikus jegyeit: a „jó tanuló” illedelmes készségességét, hajlamát a konformizmusra. S persze magamon isi Sok tekintetben az alattvalói mentalitás tartós tréningje volt ez a „kedvezményes” helyzet. Mindenesetre apám hadirokkantságának volt köszönhető, hogy mindhárom gyerekét - egyetlen fizetéssel a család háta mögött - útnak merészelte indítani a gimnáziumi iskolázás meredek kapaszkodóján. Talán az is hajtotta, hogy egykor alapítványi támogatással maga is elindult ezen az úton, de nem sikerült végigjárnia. Mindenesetre a családnak igencsak kapóra jött a Nékosz: hármónk közül ketten népi kollégisták lettünk. Két közvetlen találkozás is erőteljes felszólító jelleggel ruházta fel szememben a kollégiumot: tudatos és választott célja lett tájékozódásomnak. 1946. május 1-jén a Városligetben ténferegvén, megálltam egy szabadtéri színpad előtt. Jó kiállású, fehér inges és sötét nadrágos legények kórusa énekelt munkásmozgalmi- és népdalokat. Mint kiderült, a Györffy-kollégium kórusa dalolt: kiállásuk is meg énekük is megragadott. Később - már a kollégiumban - hallottam újra és énekeltem magam is a francia kolduséneket: „Fel koldus véreim, új nap kél, Piros ünnepi hajnal ébred...” Valahogy nagyon illett 1946 tavaszához meg a magamfajták nyugtalan, távlatnyitogató helykereséséhez. A másik epizód 1946 tavaszának infláció szülte nyomorúságához kapcsolódik. Ekkor már óráról órára romlott a pénz értéke, s ha a család a fizetésre volt utalva, szinte reménytelen helyzetben vergődött. Emlékszem, hogy apám hetenként pénteken kapott fizetést az éjszakai műszakban. Délután mindig bementem hozzá, átvettem a bérét, s tüstént elköltöttem a Lehel piacon. Ha megvárjuk a reggeli hazatértét, a pénz már feleannyi sem ért volna. (E viszonyokban leli magyarázatát, hogy az egyetemi indexembe az újpesti piac gyosfényképészének „műve” került; restelkedtem is miatta.) Jó lett volna kikeveredni ebből a helyzetből, s egyúttal a család terhein is könnyíteni. A szomszédságban élő mérnökhallgatótól hírét vettem, hogy valahol a Gellért-hegy oldalában kollégium 266