Pataki Ferenc: A Nékosz-legenda (Osiris könyvtár - Pszichológia, 2005)
XI. Az utolsó esztendő
nem volt esélye, hiszen a rendszer az Eötvös-kollégium létét sem tűrte el, és hamarosan azt is felszámolta. (A kései Kádár-rendszer körülményei között létesült szakkollégiumok ehhez az alternatívához kanyarodtak vissza, feltételezve, hogy a háttérben nagy befogadóképességű internátus-kollégiumok is léteznek.) A mozgalom utolsó évében lelassult, sőt megállt a kollégiumlétesítés expanziója; új kollégium már alig alakult. A mozgalom elveszítette dinamizmusát, viszont a kialakult szervezeti keretei megszilárdultak. De e keretek közé is betört az „éberség-hisztéria"; felütötte a fejét az „osztályidegenek” utáni szaglászás, az „ellenséges” elemek leleplezésének szorgalmazása. Ezt elősegítendő, minden kollégiumban „káderfelelőst" jelöltek ki. Van valami ijesztő abban, ahogyan a diktatórikus politika vasmarka megragadja és önmagához hasonlítja a népi kollégiumok mikrovilágát: tankönyvszerű pontossággal tanulmányozható, hogy a totalitárius rendszer miképpen hatol be a társadalom pórusaiba, az autonóm közösségekbe, és hogyan fertőzi meg azok életét. A népi kollégiumi mozgalom története tanulságos esettanulmányként szolgálhat az efféle vizsgálódásokhoz. A normarendszer üresen maradt helyére az a célkitűzés lépett, hogy készüljenek egész tanévre szóló egyéni és kollégiumi munkatervek. Ezek tartalmát egy arányos és csak minimális mennyiségű kötelező teljesítményt előíró szövetségi program szabja meg, amely a korábbi tízzel szemben csak hat munkaterületet foglal magában, nevezetesen: iskolai tanulmányok, kollégiumi tanulmányok, ifjúságpolitikai munka, kulturális tevékenység, sport, honismeret. A bürokratikus túlterhelés és a formalizmus elkerülése végett csak az első két területen hirdettek országos kollégiumi munka versenyt. A kollégiumi stúdiumok is szakítani kívántak a prelegálással és a merev, szemináriumszerű munkaformákkal. Helyettük társadalomtudományi köröket, kollégiumi esteken elhangzó kiselőadásokat és beszámolókat, tervszerű szépirodalomolvasást, alkalmankénti dolgozatírást és nyelvtanulást irányoztak elő. Általában is szabadabb kezet adtak a kollégiumoknak, de elárasztották őket ideológiailag kifogástalan központi anyagokkal. Kitűnt azonban, hogy bármily rugalmas legyen is a normarendszer utóélete, maga az elképzelés az általános- és középiskolás kollégista népség testére van szabva: az ő életkoruk és iskolázásuk sajátosságaihoz igazodik. A főiskolás diákok útja csak az elmé-387