Pataki Ferenc: A Nékosz-legenda (Osiris könyvtár - Pszichológia, 2005)
XIV. Az utóélet vázlata
ló hangvétellel sor került 1976. december 1 -jén a Nékosz születése 30. évfordulójának megünneplésére. AMagyar Nemzet másnapi száma a „Nékosz napjának" nevezte az előző 24 óra eseményeit, és nem is alap nélkül. Ez a nap lett a mozgalom immáron „törvénybe iktatott” rehabilitálásának ünnepi alkalma. Délelőtt az Akadémia dísztermében tudományos ülésszak zajlott le a népi kollégiumi mozgalomról. Az oktatási miniszterhelyettes ünnepi megnyitója után három referátum (Csatári Dániel, Kardos László, Pataki Ferenc) és több hozzászólás hangzott el (Köpeczi Béla, Lackó Miklós, Huszár Tibor, Svéd László, Szabolcsi Miklós). A mozgalom 50 kiemelkedő tagja és több patrónusa barátja művészi emlékérmet kapott, melyet Szabó Iván tervezett. Délután a Magyar Nemzeti Galéria várbeli épületében László Gyula nyitotta meg a népi kollégiumokban nevelkedett képzőművészek kiállítását; 80 művész 300 műalkotását tekinthették meg a látogatók. Tájékozódásukat tartalmas katalógus segítette. A nap fénypontjaként a Madách Színházban rendezték meg a népi kollégisták jubileumi ünnepi műsorát. A kormányt két volt népi kollégista miniszterelnök-helyettes képviselte (Huszár István, Szekér Gyula), a méltató és emelkedetten elismerő ünnepi beszédet Pozsgay Imre kulturális miniszter tartotta. A színes, erősen dokumentatív jellegű emlékező műsort, amelybe lépten-nyomon bevonták a nézőket is, főképpen volt népi kollégista írók, költők, színészek és előadóművészek szolgáltatták. Ekkor olvasta fel Illyés Gyula „Nemzedékről nemzedékre” című nagy hatású, szívhez és elméhez egyaránt szóló üzenetét. Kár, hogy mára már megfakultak és feledésbe merültek a szavak, holott módfelett időszerűek. Illyést ez alkalommal a nemzedékek sorsa - egymásutánja vagy hiánya - foglalkoztatta az irodalomban csakúgy, mint a társadalomban. Eltűnt nemzedéknek, nemzedékké nem lehetett ifjak sereglésének látja ily messzi távolból a Nékoszt. Az irodalomban Vajda János magányos sziklafalként meredt ki a tengerből. „A Nékosz korának nemzedékéből így állt ki nem is egy-egy sziklaszál, hanem sziklacsúcs-koszorú. De maga a nemzedék nem lett külön hegység a történelmi tudatban. Holott méltó - egészében is - a kiemelkedésre, ma is. Hiszen képviselt valamit. Valami sajátosat. A nemzetre nézve sorsdöntőén fontosat.” S felteszi a kérdést: mi lehet ma a teen-492