Pataki Ferenc: A Nékosz-legenda (Osiris könyvtár - Pszichológia, 2005)
VII. Zászlóbontás: A Nékosz születése
Az akkor hitelesen átélhető romantikus forradalmiság felidézésének leple elrejti azt a tisztán haszonelvű szemléletmódot, amely úgy tekintett a kollégistákra, mint közvetlenül „hasznosítható” és mindenfajta akcióban bevethető segédcsapatra (vagy ékesebben szólva: rohamcsapatra). Mintha a mozgalom osztagainak azonnal le kellett volna róniuk a központi politikai támogatás árát. Ez a szűk látókörű utilitarizmus a Nékosz utolsó időszakában még kifejezettebb és jellemzőbb lett, főként amikor az ifjúsági mozgalom vezérkara kiterjesztette befolyását a szövetségre. Persze a résztvevők élményeiben és képzeteiben mindez a „forradalmi harc” ügyévé magasztosulhatott. (Erre nézve is mértékadó Jancsó már sokat idézett filmje.) Az 1946-1947-es tanév valóban bámulatos eredményekkel zárult. A tanév végére 68 kollégium nyitotta meg kapuit, több tucat pedig szervezés alatt állt. A már működő kollégiumok között 49 középiskolás, 17 főiskolás és 1-1 nevelőképző, illetve ápolónőképző intézményt találunk; a kollégisták száma 2700-2800 körül mozog. Ekkor jönnek létre az első tekintélyes szakkollégiumok: az agráros Achim András, a bölcsész József Attila, a medikus Pápai Páriz, a mérnök Vásárhelyi Pál, a színész Horváth Árpád, a zeneművész Bartók, a képzőművész Derkovits s mellettük olyan sajátos alakulatok, mint a Zrínyi Ilona leánykollégium vagy a később közgazdász Dózsává alakuló Falu-Budapest vegyes (közép- és főiskolás, valamint ifjúmunkás) kollégium. Ez arra vall, hogy a szakkollégiumi eszme már a mozgalom kezdeteinél jelen van; az elmélyült szakszerűség igénye s az egyetem és a kollégium szoros kapcsolatának óhaja kezdettől fogva jellemzi a főiskolás népi kollégiumokat. Ez kevésbé mondható el a mozgalomba és az ifjúságpolitika nyüzsgésébe belevesző, „hivatásos ifjúságpolitikussá” vált - főként bölcsész-, jogász-, közgazdászhallgatókról. A kort és a mozgalmat egyaránt jellemző fejlemény, hogy a Nékosz példája „ragályos"-nak bizonyult, mintaadó hatása az ifjúság életének más tájaira is kisugárzott. A Nékosztól függetlenül s már igen korán (1945 elején) megszerveződő Falu-Budapest munkaközösség és a belőle kinőtt kollégium, amely nemes felbuzdulásból egy keretben akarta tartani a diákokat és a fiatal munkásokat, ifjúmunkás tagjai révén kezdeményezte egy önálló munkás kollégium, a Táncsics Mihály Kollégium létrehozását. 238