Pataki Ferenc: A Nékosz-legenda (Osiris könyvtár - Pszichológia, 2005)

IX. A népi kollégiumok "aranykora"

Mérei előadása a kollégiumi élet lélektani kérdéseiről, valamint Karácsony Sándoré a demokratikus nevelés alapelveiről. Több előadás ecsetelte a kollégiumi nevelés valamely részterületét (kulturális nevelés, népdalkultúra, kapcsolat az iskolával és a társadalommal). A pedagógiai kérdésekről a maguk helyén esik majd szó. Az alkalom súlyát növelte, hogy a konferenciát meglátogatta Tildy Zoltán köztársasági elnök, valamint a kommunista és pa­rasztpárti pártvezérek (Rákosi, Veres, Erdei). A koalíció jobbol­dala ekkorra már szakított a Nékosszal. A megjelentek vagy csu­pán üdvözölték, vagy a programban szereplő előadással tisztelték meg a konferenciát. Érthető módon Rákosi felszólalását kísérte a legnagyobb figyelem. Ez alkalommal is megismételte: „teljes erő­vel felkaroljuk a Nékosz ügyét”. Bátorítja a mozgalom vezetőit, ne ijedjenek meg, ha „lekommunistázzák" őket, s neveljenek csak bátran „politizáló demokratákat”. A hallgatók érdeklődését és rokonszenvét vélhette elnyerni azzal, hogy a fiatal József Atti­lával való találkozásáról anekdotázott. A mozgalom nevelési gya­korlatát egyetemes mintaként méltatta: „.. .a régi agyonállamosí­tott és agyonprotezsált és szabályok közé szorított iskolai élettel szemben egy új, demokratikus iskolai életformát hozzanak létre, mint ami a Nékosznál érvényesül, ahol az önkéntesség, az önkén­tes fegyelem, az áldozatkészség és a népből való származás érzete eleven maradt”.4 Magabiztosan jelenti ki: „a Nékosz virágozni fog!” Hiszen a magyar demokrácia alig várja, hogy a Nékosz ne­velte vezetők megjelenjenek a társadalmi és politikai élet külön­féle színterein. Rákosi itt mondja el azokat a - profetikussá vált ­­szavait, amelyeket utóbb aligha olvasott szívesen. Biztosítja ugyanis a résztvevőket, hogy a politikai harc nem fog 1947-ben befejeződni, sőt „számíthatunk rá, hogy 1957-ben is lesz egy és más tennivalónk”. (Persze aligha arra gondolt, ami ez utóbbi esz­tendőben valóban elkövetkezett.) Majd ezután mondja el kriti­kus próféciáját: „...a Nékosz jelentősége a jövőben csak nőni fog, és azt hiszem, nem túlzók, ha kijelentem, hogy a Nékosz a de­mokráciával fog fejlődni vagy visszafejlődni, mérni lehet majd rajta - hogy megértsék - milyen erős a demokrácia”.5 Kísérteties és árulkodó szavak! Alig másfél év telik el, s kiderül, hogy sem a demokráciának erre a mérőeszközére, sem magára a demokráciá­ra nincs már szükség. A demokrácia hiányát valóban mérni lehe-278

Next