Pataki Ferenc: A Nékosz-legenda (Osiris könyvtár - Pszichológia, 2005)
IX. A népi kollégiumok "aranykora"
légiuma is. Mindegyik valódi alkotóműhelye lehetett volna a korszerű pedagógiai gondolkodásnak és gyakorlatnak, beleértve az intézményes tehetséggondozást is. Az Apáczai tulajdonképpen „kitűnőek iskolája” volt: az egész országos kollégiumi hálózatból toborozta növendékeit - a legtehetségesebb középiskolás kollégistákat. Alig kétéves fennállása alatt újszerű tantervi, tantárgyi és módszertani elgondolásokat fejlesztett ki; vadonatúj, egyenlőségelvű és demokratikus pedagógiai stílust honosított meg tanárok és diákok között. Az iskola és a kollégium organikus egybeolvadása olyan nevelési és önnevelési erőket hozott mozgásba, amelyekkel a szokásos „félnapos” és weekend-es iskola nem mérkőzhet. (Sem elvi, sem gyakorlati akadályát nem látom e hagyomány közvetlen folytatásának.) A népi kollégiumi mozgalomnak volt egy különös - valójában szándékaitól független - hatása, amely azonban a legkevésbé sem volt független lététől: mintaadó szerepével szaporította a társadalmi autonómiák, az önkormányzó demokratikus közösségek számát. Szerencsésebb történelmi helyzetben ennek alig felbecsülhető hatása lehetett volna a magyar társadalom demokratikus tapasztalatainak és készségeinek felhalmozásában: az állampolgári erények gyakorlatias meggyökereztetésében. A kezdet biztató volt. Még az „ellenkollégiumi” mozgalmak létrejöttében is felfedezhető ez a kedvező irányú katalizáló funkció. Még inkább elmondható ez a TIOSZ (Tanonc- és Ifjúmunkás Otthonok Szövetsége) létrejöttéről. A kezdeményezést elindító Táncsicskollégium szerepéről s benne a Nékosz példájának inspiráló hatásáról már szóltam. Az új szerveződés kivonta a szakmunkásképző otthonokat a szakszervezetek gyámsága alól, és tudatosan a Nékoszhoz hasonló autonóm, önigazgató testületbe tömörítette őket. Ez nyíltan kinyilvánította, hogy a népi kollégiumok példáját kívánja követni. A TIOSZ-nak fénykorában (1948-ban) közel félszáz ifjúmunkás kollégiuma volt mintegy 4000 taggal. A két mozgalom élénk kapcsolatban állt egymással: látogatták egymást, közös akciókban vettek részt, előadókat cseréltek. Olykor azonban helyi panaszok és feszültségek támadtak abból, hogy a tanoncok úgy látták: a népi kollégisták hozzájuk képest arisztokratikus bőségben élnek. Bár Kádár a József Attila Népi Kollégium patrónusa volt, szíve mégis inkább ezekhez az ifjúmunkás kollégiumokhoz húzta. Jellemző módon ő nyitotta meg a Táncsics-kollégiu-285