Pataki Ferenc: A Nékosz-legenda (Osiris könyvtár - Pszichológia, 2005)
IX. A népi kollégiumok "aranykora"
borba tartozókból is. Még inkább így volt ez a közömbös kívülállók és különösen az ellenfelek és ellendrukkerek esetében. Az ünnepségen Tildy feltűzte a kollégium lobogójára a „Köztársasági Elnök Elismerésének Aranykoszorúját”, a kollégisták pedig megkapták a Nékosz újonnan alapított legnagyobb kitüntetését: a Vasvári Érdemrendet, amelyen egy arany koszorúba foglalt, felnagyított Nékosz-jelvény díszelgett. Ezekben a napokban vehette át Kardos László (Mérei Ferenccel együtt) a Kossuth-díjjal elismertek első csoportjának tagjaként ezt a kitüntető elismerést, éspedig kifejezetten a Györffy-kollégium vezetésében és a népi kollégiumi mozgalom megteremtésében szerzett kimagasló érdemeiért. Vajon ki sejthette volna ekkor, hogy alig néhány hónap múltán a Politikai Bizottság súlyosan elmarasztaló pártfegyelmi büntetéssel sújtja majd az ifjú Kossuth-díjast?! Közben a főiskolás kollégiumokban is lezajlik a szakosításnak elnevezett művelet. A széles körben elterjedt megnevezés némileg félrevezető. A főiskolás kollégiumok túlnyomó többsége ugyanis kezdettől fogva egynemű szakmai összetétellel jött létre: eleve mérnök-, orvos-, agrár-, közgazdász- vagy művészkollégiumként szerveződött. Változatlanul létezett azonban néhány „vegyes” profilú intézmény, ahol különböző szakos hallgatók éltek együtt, ilyen volt a Györffy-, a Petőfi-, a József Attila, a Zrínyi-kollégium, és a vidéki egyetemi városok főiskolás intézményei. Csak Szegeden, Pécsett és Debrecenben működött önálló orvoskollégium, egyebekben azonban a vidéki városokban az intézmények korlátozott létszáma határt szabott a szakosítási törekvéseknek. így a szakosítás súlypontja a fővárosra esett: a még létező vegyes kollégiumok helyén jogász-, történész-, irodalmár-, közgazdász-, nyelvészkollégiumok jöttek létre, megszaporodott a műszaki kollégiumok száma is (gépész-, vegyész-, építész-, mérnök-, természettudományi kollégium létesült). 1949-ben már 7 műszaki kollégium tartozott a mozgalomhoz. Ebből 6 a fővárosban működött. Ez a szervezeti változás egyáltalán nem érintette a közép- és általános iskolás kollégiumok életét: az egyetemisták belügye maradt. A centenáriumi ünnepségek lezajlását követően változatlanul pezsgő élet folyt a kollégiumokban. A középiskolások küszködtek a normarendszer rejtelmeivel és tennivalóval, a főiskolások a szakosítás és a beolvadt kollégiumi mozgalmak megemésztésé-327