Pataki Ferenc: A Nékosz-legenda (Osiris könyvtár - Pszichológia, 2005)
I. Előzetes rápillantás
jutása és a hazai szélsőjobboldal előretörése után - a hivatalos politika rangjára emelkedett antiszemitizmus, majd a zsidótörvények és logikus betetőzésük: a holokauszt. A „zsidókérdés” a két háború közötti korszak fertőzetekkel telített beteg góca és a népi-urbánus ellentétek egyik forrása lett. Az újkori magyar történelem értelmezését csakúgy befolyásolta, mint az aktuális politikai-társadalmi helyzet megítélését. Még Németh László is arról beszélt a Téli hadjárat című tanulmánygyűjteményében, hogy az 1918- 1919-es forradalmakat a Habsburg-kor zsidó bevándorlói csinálták internacionalista mezben. A szélsőjobboldali sajtóban a nagytőkés és a forradalmár a „zsidó” kategória révén egyneműsödött, s mindketten a titokzatos internacionalista összeesküvés ágensei lettek. Az a tény kétségtelen, hogy a századelő polgári radikalizmusában, a szociáldemokrata és a kommunista mozgalomban az asszimilált zsidó elem mindig túlreprezentált volt, akárcsak a számukra hozzáférhető értelmiségi és tőkés-vállalkozói pályákon. Természetesen e helyt csupán jelezhetjük a probléma körvonalait; korábban - Balázs Béla életének példáján - megkíséreltem bemutatni a friss asszimiláns belső dilemmáit.15 E dilemmák egyaránt eredtek az asszimiláló magyar társadalom belső zavaraiból és meghasonlásaiból (erre nézve tanulságosak Bibó elemzései), valamint az asszimiláns pozíciójának többértelműségéből és identitásképzési nehézségeiből. A baloldali radikalizmus és az internacionalista ideológia és érzület felülemelni látszott az egyént az itt és most asszimiláció dilemmáin, s ezzel látszólag áthidalta az asszimiláció zavarait, mivel az egyetemes emberi-állampolgári emancipáció ígéretét hordozta magában. Ennek a messianisztikus hiedelemnek az érintettekre gyakorolt vonzóerejét aligha lehet túlbecsülni, meghatározó szerepe volt az említett felülreprezentáltság létrejöttében. (Ez alkalomadtán destruktív cinizmushoz is vezethetett. Rákosi olykor anekdotaként mesélte, hogy Garbaira azért volt szükség a Népbiztosok Tanácsában: legyen, aki szombaton is aláírja a halálos ítéleteket. Máskor meg a Sztálin ihlette „kommunista antiszemitizmus’’-hoz vezetett, amellyel taktikai okokból Rákosi is kacérkodott.) Bibó pontosan jelzi a népi és urbánus tábor közötti feszültségek egyik - talán nem is teljesen tudatos - pszichológiai indítékát. „A többi urbánus (ti. József Attilát leszámítva - P. F.) mind 32