Pataki Ferenc: A Nékosz-legenda (Osiris könyvtár - Pszichológia, 2005)
III. A mozgalom előzményei és forrásai
mutatásából eredt: a földbirtokmegoszlás, a „hárommillió koldus”, az egyke, a középosztály nyavalyái, a riasztó szegénység („Tiborc népe”) mind-mind önmagáért beszélt és izgatott. A később szélsőjobboldalra züllött Oláh György 1928-ban adja közre Hárommillió koldus című könyvét, amely korjellemző lesz. Persze bőven buzog a „faji őserő”, a „magyar faji lélek” regenerálásának, a középosztály vérfrissítésének szózuhataga is. Az említett kétfajta izgatás azonban reális reformszándékokat is életre támaszt. A kezdeti hangütések is közel esnek egymáshoz. Németh László „Új reformkor felé” című cikke 1928 tavaszán jelenik meg a Napkeletben. A Bartha Miklós Társaság József Attila és Fábián Dániel által írt röpirata („Ki a falubal”) 1930-ban lát napvilágot. Az előzmények fontos epizódja, amely ugyancsak a „ki a falura” jegyében fogant, a Szegeden 1928-ban amerikai példára induló agrár-settlement mozgalom. Az egyetem Bethlen Gábor körének keretében ebből nőtt ki a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. A Kollégium a tájékozódni kívánó és szellemi támpontokat kereső-kutató fiatal értelmiségiek nép felé fordulásának, közéleti és művészeti-tudományos érdeklődésének országos hatást kiváltó vállalkozása lett. Részben előfutára, majd utóbb része és szövetségese volt a tágan értelmezett népi mozgalomnak. Időben még távolabb lelhető meg az 1920-as évek derekán indult felvidéki falukutató és falujáró cserkészkezdeményezés, amely utóbb a Sarlós mozgalomba torkollott. Ez a mozgalom kivívta Györffy István támogató rokonszenvét, Szabó Dezső és Móricz elismerését. Az 1928 tavaszán Budapestre került Balogh Edgár révén közvetlen kapcsolatot teremtett mind a szegediekkel, mind az Eötvös-kollégistákkal. 1930 októberében alakul meg Békésen a Független Kisgazdapárt. Akár jelképesnek is vélhető, hogy Németh László 1929 februárjában a Bartha Miklós Társaság „Magyar föld"-estjén a nép és az író viszonyáról elmélkedik. „A falu volt a lelkűk otthona” - mondja a nagy magyar írókról.5 Midőn később a „sznobokat” és a „parasztokat” ostorozza, idejekorán és helyénvalóan figyelmeztet: „A magyar parasztságban szunnyadhat rendkívüli érték és tehetség; ezt az értéket munkával kell kibányászni, s a tehetségnek éppúgy meg kell járni a tehetségek kapaszkodóit, mint a nem parasztnak, s végül is nem a parasztság, hanem a képesség, készültség és munkabírás számít.”6 Más helyütt aláhúzza: 86