Pataki Ferenc: A tömegek évszázada. Bevezetés a tömeglélektanba (Osiris tankönyvek, 1998)
I. rész. Terepszemle és alapvetés - 2. A tömeglélektan tárgyáról
10 I. RÉSZ: TEREPSZEMLE ÉS ALAPVETÉS 2. A tömeglélektan tárgyáról A tömeglélektan belső nehézségei és dilemmái nem kis mértékben a tárgyát alkotó jelenség illékony bizonytalanságából, sokarcúságából származnak. Mi sem egyszerűbb, mint kijelenteni: a tömeglélektan tárgya a tömeg és a tömegviselkedés módszeres tanulmányozása, a tömegjelenségek pszichológiai értelmezési kereteinek és elméleti magyarázó elveinek a kidolgozása. Ez aligha támaszthat kétségeket. De mi is az a tömeg? A nehézség a tömeg fogalmának világos és pontos körvonalazásában és meghatározásában rejlik. Formális és absztrakt meghatározásokban természetesen nincs hiány. Lássuk az egyik legújabbat! A Fröhlich (1997) szerkesztette „Pszichológiai szótáriban ezt olvashatjuk a tömeg meghatározásaként: „Érzelmeiben és cselekvéseiben egy ideig egységet tanúsító embercsoport, amelyben az egyes egyének teljes figyelmüket ugyanazon tárgynak vagy eszménynek szentelik” (391. o.). E meghatározás két eleme rendre visszatér, hiszen mindkettő kézenfekvő: a tömeg az emberi csoportok különös változata: tagjait bizonyos közös pszichikus sajátosságok (itt a figyelem egyirányú összpontosítása) jellemzik. Ezek azonban túlságosan is általános igazságok, további részletezésre szorulnak. A tömeg szó a maga elsődleges jelentésével a sokaság - vagyis a számosság - képzetéhez kapcsolódik. Míg a csoport (kiscsoport) mai fogalmaink szerint olyan számosság, amelynek tagjai az egyén számára egyedi minőségükben, individuumként is észlelhetőek, addig a tömeg inkább az arctalan és alaktalan massza benyomását kelti. Erre vall az a nyelvi gazdagság is, amellyel a tömegességet s a hozzá tapadt értékelő mozzanatot megjelöljük. íme egy korántsem teljes választék: tömeg, sokaság, csődület, csőcselék, csürhe, mob, csapat, horda, csorda, sokadalom. E megnevezések egyike-másika tisztán leíró jellegű, nélkülöz minden értékutalást (pl. sokaság, csapat). Mások kiélezett - éspedig elítélő - értéktartalmat hordoznak (pl. csőcselék, csorda, mob). A „tömeg” szó kétértelmű: a kontextustól függően megőrizheti semleges, leíró jellegét, s így tudományos fogalomként szerepelhet. De meghatározott értelmezési keretben elítélő tartalmakkal is telítődhet: az értékfosztás képzete tapadhat hozzá. A hétköznapi nyelvhasználatnak ez a kétérteleműsége, nem kevés zavart okozván, átszívódhat a tudományos eszmecserékbe is. A tömegszerűséget leíró és minősítő szavak azonban egy további metszetet is tükrözhetnek, nevezetesen az időbeliségét. A„csődület” támasztotta képzet valamilyen váratlan esemény körül gyorsan egybetömörülő, majd ugyanilyen gyorsan feloszló sokaság képét idézi. Időbeli léte szinte elröppenő. Hasonló asszociációkat kelt a sokadalom, csorda is. Más esetekben viszont az időbeli tartósság - jóllehet meghatározatlan - képzete társul a szóhoz. Ez a nyelvifogalmi gazdagság, amely nem csupán a magyar nyelv sajátja, egyfelől megkönnyíti a jelenségek leírásának árnyaltságát, másfelől azonban - az értékmozzanatok szinte automatikus bekapcsolódása révén - értelmezési zavarokat és nehézségeket támaszt. Erről rövidesen szót ejtünk még. Az európai nyelvek a tömeget vagy a latin „fullo” leszármazottaival (folia, foule) vagy a görög „masszein” ige alakjaival (Masse, the masses) jelölik. Az előbbi jelentése a gyapjú tömörítésére szolgáló ványoló, míg az utóbbié: gyúrni, dagasztani, megnövelni. (Nem véletlen, hogy József Attila „kenyértésztaként dagasztódó" tömegről beszél.) Az eredeti jelentés szemléletes és sugalmazó: a tömeg meggyúrni és növelni való „nyersanyag”, akár a sütésre váró tészta. Bár a tömeg és a csoport szavakat gyakorta szinonimákként használják, ez csupán bizonyos határok között jogosult. Kétségtelen: a tömeg nagy számosságú, sajátságos csoport. Ámde a „csoport” a legüresebb társadalom-lélektani kategória. Közelebbi megszorítás nélkül nem jelent egyebet, mint véges - de közelebbről meg nem határozott - számú egyén halmazát, akiket egy vagy több közös ismérv jellemez. A tömegről szólván tüstént zavarba jöhetünk