Pataki Ferenc: A tömegek évszázada. Bevezetés a tömeglélektanba (Osiris tankönyvek, 1998)
I. rész. Terepszemle és alapvetés - 1. Századunk főszereplője: a tömeg
I. RÉSZ TEREPSZEMLE ÉS ALAPVETÉS Tömeg, egyforma mindig, bárhogy nevezzenek, te, ki törvényt látsz és ítélsz s életet ordítsz, vagy halált, és erre meg arra rángat a kor zivatarja, májusi lombbal, dallal az ajkadon, ifjú virággal mily rettenetes vagy. Álmomban is hallom a hangod az éjfél süket partján, s látom hatalmas bálvány-arcodat, tétova-gyors mozdulataid, rémítve magányom, melybe csupán az én szívem templomi csengője csenget, és megtelek keserű, kiabáló kétségbeeséssel, mert teveled múlik el s teveled dübörög tova a céltalan élet. (Kosztolányi Dezső: Tömeg) 1. Századunk főszereplője: a tömeg A letűnőben lévő XX. századot a találékony elmék már eleddig is sokfajta „díszítő jelzővel” felékesítették. Hol jellemzőnek vélt minősítésekkel („diktatúrák kora”, „háborúk és forradalmak évszázada”), hol meg ironikus jelzőkkel („büntetőszázad”) ruházták fel. Közülük kevés versenghet ezzel a megállapítással: a XX. század a tömegek korszaka. A történelmi színpad főszereplője e században minden kétséget kizáróan a tömeg volt. Reá hivatkoztak és őt manipulálták a diktátorok, kölcsönösen teremtvén egymást. Kegyeit keresték és keresik a szavazataira vadászó pártok és politikusok. Képzeletvilágát ostromolják a tömegfogyasztás és a tömegszórakoztatás főnökei és üzletemberei. Róla — „lázadásáról” vagy „magányáról” - írtak a társadalomkutatók és a filozófusok, a magas kultúra hanyatlásának s az „eltömegesedésnek” szorongó gyászolói. E század korábban sohasem látott méretű tömegmozgalmak tanúja volt: világháborúk, forradalmak és ellenforradalmak, felívelő és elbukó diktatúrák, tömeges tüntetések és összecsapások, sztrájkok és demonstrációk követték egymást. Naponta szemlélhetjük a képernyőn a technokoncertek milliós tömegeit, a pápalátogatások hívőit, a különféle zavargásokat, a tömegextázis kirobbanásait, a hétről hétre stadionokba özönlő szurkolók seregeit, a tömegfogyasztás révült elcsábítottjait. A tömeg látványa költőket is megihletett. Majakovszkij vagy Brecht lírai hőse gyakorta - a tömeg. Kosztolányi sorait a mottóban idéztük. József Attila az 1930. szeptember 1-jei tüntetés élményét foglalja versbe. „A tömeg járó erdő rengeteg, ha megáll, vér a gyökere. Termőföld talpa, tenyere.