Pataki Ferenc: Élettörténet és identitás (2001)

Előszó

zásairól (Erős Ferenc, Kovács András és munkatársaik), József Attila biográfiájának és költészetének értelmezéséről (Garai László) vagy az identitás és a szociális reprezentációk vizsgálatának egybekapcsolásá­ról (László János), bízvást elmondhatjuk, hogy az identitáskutatás im­máron tartósan és termékenyen meggyökeresedett a hazai szociál­pszichológiában. Ez a szemléleti és tematikus sokszínűség módfelett örvendetes. Hi­szen a tudomány természetes állapota a megközelítésmódok és pozí­ciók változatos sokfélesége, feltéve hogy mindenki tudatában van an­nak: nagy és sokszereplős „játszma" részese. Mindig csak folytatunk valamit - nagy gondolkodók és érdemes kismesterek ügyét. A tu­dományos tisztesség dolga, hogy ezzel mindig tisztában legyünk, s tudjunk róla, mi zajlott és mi zajlik a világban. A tudományban külö­nösképpen elviselhetetlen - ámbár nemritkán előfordul - az „örök jelenidejűség" állapota, a sietős történelmietlenség s az a becsvágyó hiedelem, hogy velünk kezdődik a tudomány s benne valamely téma élete. A szerző hálás a MTA Pszichológiai Intézete szociálpszichológiai osztályán dolgozó munkatársainak, barátainak a huzamos együttgon­dolkodásért, az ösztönző vitákért és a társias „súrlódásokért", melyek serkentői voltak munkájának. Mindamellett - miként mondani szo­kás - minden leírt szóért és gondolatért övé a felelősség. Budapest, 2001. március Pataki Ferenc 10

Next