Pataki Ferenc: Rendszerváltók és bűnbakok. Társadalom-lélektani metszetek (Osiris zsebkönyvtár, 2000)
Életünk a történelemben
ÉLETÜNK A TÖRTÉNELEMBEN > 185 talansággal megterhelt helyzetben különös erővel működik a „valahová tartozás”, az összekapaszkodás szükséglete és a személyes elfogadottság igénye. Ez egyébként egybecsendül a szociálpszichológia régi felismerésével: a bizonytalanság mindig felerősíti az odacsatlakozás, a társulás bizonytalanságcsökkentő késztetését. De mintha túlságosan sérülékenyek lennének a kapcsolatok! Vagy inkább éretlenek? Figyelemre méltóan sok a feszült, zaklatott kötődésélmény. Nem meglepő, hogy az erőteljes versengéssel átszőtt értelmiségi népességben gyakori téma a teljesítmény, lett légyen szó sikeres érettségiről, felvételi és nyelvvizsgáról, diplomaszerzésről, munkahelyi előrehaladásról vagy versengési sikerről. A megfogható teljesítményt elsőrendű életeseménynek tekintik, s ez alighanem biztató a jövőre nézve. Erre utal számos sikertörténet felidézése s a személyes autonómia kivívását és fontosságát hangsúlyozó epizód. A társadalom-lélektan a jelentős életesemény mellett gyakorta él a „jelentős másik” fogalmával is, azokra a személyekre utalván ezzel, akik az egyén környezetében élnek s számára tekintélyt képviselnek: minta- és normaadó modellszemélyiségek. Az elbeszélésekben meglepően gyakran kerülnek szóba a nagyszülők, de találkozunk szülői, tanári, munkahelyi és iskolatársi modellszemélyiségekkel is. Feltűnő, hogy a média által sugalmazott személyek és képek nem jutnak szóhoz. A szellemi élményeket tükröző életesemények körében feltűnően ritkán fordulnak elő művészi-irodalmi hatások, mindenesetre jóval kisebb számban, mintsem az várható volt. Einstein, Lorenz, Durrell, Dawkins szerepel a szakmai-tudományos érdeklődést ösztönző szerzők között. A szépírók sorában a Biblia, a görög drámák mellett Dosztojevszkij, József Attila, Radnóti, Petőfi, Pilinszky és Marquez nevével találkozunk.