Pataki Ferenc: Rendszerváltók és bűnbakok. Társadalom-lélektani metszetek (Osiris zsebkönyvtár, 2000)

Életünk a történelemben

ÉLETÜNK A TÖRTÉNELEMBEN > 185 talansággal megterhelt helyzetben különös erővel műkö­dik a „valahová tartozás”, az összekapaszkodás szükség­lete és a személyes elfogadottság igénye. Ez egyébként egybecsendül a szociálpszichológia régi felismerésével: a bizonytalanság mindig felerősíti az odacsatlakozás, a társulás bizonytalanságcsökkentő késztetését. De mintha túlságosan sérülékenyek lennének a kapcsolatok! Vagy inkább éretlenek? Figyelemre méltóan sok a feszült, zak­latott kötődésélmény. Nem meglepő, hogy az erőteljes versengéssel átszőtt értelmiségi népességben gyakori téma a teljesítmény, lett légyen szó sikeres érettségiről, felvételi és nyelvvizsgáról, diplomaszerzésről, munkahelyi előrehaladásról vagy versengési sikerről. A megfogható teljesítményt elsőren­dű életeseménynek tekintik, s ez alighanem biztató a jö­vőre nézve. Erre utal számos sikertörténet felidézése s a személyes autonómia kivívását és fontosságát hangsúlyo­zó epizód. A társadalom-lélektan a jelentős életesemény mellett gyakorta él a „jelentős másik” fogalmával is, azokra a személyekre utalván ezzel, akik az egyén környezetében élnek s számára tekintélyt képviselnek: minta- és norma­adó modellszemélyiségek. Az elbeszélésekben meglepő­en gyakran kerülnek szóba a nagyszülők, de találkozunk szülői, tanári, munkahelyi és iskolatársi modellszemélyi­­ségekkel is. Feltűnő, hogy a média által sugalmazott sze­mélyek és képek nem jutnak szóhoz. A szellemi élményeket tükröző életesemények körében feltűnően ritkán fordulnak elő művészi-irodalmi hatá­sok, mindenesetre jóval kisebb számban, mintsem az vár­ható volt. Einstein, Lorenz, Durrell, Dawkins szerepel a szakmai-tudományos érdeklődést ösztönző szerzők kö­zött. A szépírók sorában a Biblia, a görög drámák mellett Dosztojevszkij, József Attila, Radnóti, Petőfi, Pilinszky és Marquez nevével találkozunk.

Next