Péter László: Az Elbától keletre. Tanulmányok a magyar és kelet-európai történelemből (1998)
A nemzeti múlt legendái és tilalomfái (1982)
által azon nyomban briliánsán megfogalmazott beállítását. Eszerint pedig (egy magasabb szempontból nézve) Lambergnek nem lehetett „gyilkosa" a szó közönséges értelmében. A Kolossy-ügy érdekes példája a történész szelektív érdeklődésének. Szelekció Szelekció nélkül nem dolgozhat a történész. Előítéleteitől is függ, hogy a töméntelen sok lehetséges téma közül melyiket tanulmányozza. Bőven érvényesülnek a szelekcióban a társadalmi elvárások, a politikai és társadalmi tilalomfák utasításai. Szembetűnő jellegzetessége az 1945 után írt történeti összefoglaló munkáknak, például az aránytalanság a régebbi - különösen az 1526 előtti - korszakok szűkre szabott és a közelmúlt történetének részletes, nemritkán terjengős kezelése között.108 Az is szembetűnő, hogy milyen aránytalanul nagy mennyiségben adják közre a forrásait és dolgozzák fel a történetét az 1848/49-es és az 1918/19-es forradalmaknak. Versengve rendezik sajtó alá a kiadók még Pityi Palkó hátrahagyott feljegyzéseit is, ha történetesen 48-as honvéd volt, de alig-alig jelennek meg vezető politikusok, miniszterek tudományos szempontból összehasonlíthatatlanul fontosabb írásai, naplói. Ellenzéki politikusnak egyébként még mindig jobb az esélye, mint kormánypártiénak. Részben politikai, részben meg társadalmi beidegződések érvényesülnek e szelektív érdeklődésben. Mindössze egy konkrét szembeállítást annak illusztrációjaként, hogy a témaszelekció hogyan és miért érvényesül. A kapitalizmus kori városi munkásmozgalomnak az ország társadalmi életében meglehetősen szerény szerep jutott. Későn jött létre, német háttérrel, rendőrségi pórázon, és egyfajta politikai gettóban sínylődött. Állítsuk ezt szembe a (részben) független társadalmi erőt képviselő egyházak történetével. A keresztény műveltség, a valláserkölcsi iskolai nevelés, a szerzetesrendi gimnáziumokban nevelkedő politikai elit, a katolikus-protestáns szembenállás politikai vetületei egyaránt a vallási-egyházi befolyás erejét jelzik a társadalomban. Hanem mindez a történész érdeklődési körén úgyszólván teljesen kívül esik. O energiáinak aránytalanul nagy részét a nyilvánvalóan sokkal szerényebb szerepet betöltő munkásmozgalom történetének az ábrázolására fordítja. Az összefoglaló munkáknak minden száz munkásmozgalmi tárgyú sorára talán, ha egy jut a keresztény műveltségre. E kirívó aránytalanság magyarázata jórészt politikai. Legitimizációs igényt elégít ki a hatalmasra felduzzasztott munkásmozgalom-történet. Ez demonstrálja a fejlődés objektív törvényeinek az érvényesülését a magyar társadalomban, hogy a tőkések és a munkások (a kapitalizmus korának két 'alapvető' osztálya!) közötti kibékíthetetlen osztályharc 'vitte előre' a társadalmat, és hogy ezért 1945-ben a magyar társadalom 'megérett' a szocializmusba való átmenetre. A felhizlalt kapitalizmus kori munkásmozgalom-történet tehát a szocialista állam legitimitásigényét támasztja alá. 108 Például a Molnár Erik szerkesztésében megjelent Magyarország történetének a 2. kiadása (1967) mintegy 300 oldalon tárgyalja az 1700 előtti magyar történelmet, de több mint 800 oldal jut az 1700 utáni korszakokéra. 114