Polcz Alaine: Asszony a fronton. Egy fejezet életemből (1994)
A nászút
1944. március 27-én esküdtünk Jánossal (a háború negyedik évében) a Farkas utcai templomban. Ismered az ötszáz éves súlyos gótikus templomot, puritán, református belsejével? A szomszédjába jártam iskolába a Református Leánygimnáziumba, itt konfirmáltam, és nagyobb ünnepekkor itt szavaltam. A püspök esketett, ott volt Székely János, a hittantanárom, szintén talárban, és a keresztapám, Deák Ferenc hidelvei református pap. Az osztálytársaim egyenruhában sorfalat álltak, a tanáraim is eljöttek. Esküvő előtt sokat ugrattak, hogy latinul kell a szöveget mondani, és ott lesz Kovács Erzsiké, a latintanárnőm is. Ott volt, mikor gratulált, megölelt, és a fülembe súgta: „Most már tegezzük egymást.” Ezek a kedves emlékeim az esküvőről. Egyébként: nagyon sok ember. Hogy fér el a kezemben slepp, fátyol, csokor és a vőlegényem karja? Nem tudok lépni, ha nem fogom fel a ruhám és a fátylam, mert rátapad a kókuszszőnyegre és visszahúz. A templomba menve az autóban a násznagy, akit János választott, vadul udvarol, nem is értem egészen, és azt a tanácsot adja: Első éjjel nem szabad semmit csinálni, olyan fáradtak lesztek, gyerekek, ne rontsátok el. 7 A NÁSZÚT