Pomogyi László: Szegényügy és községi illetőség a polgári Magyarországon (Jogtörténeti Értekezések - Bibliotheca Iuridica. Publicationes Cathedrarum, 2001)
6. Végrehajtás és gyakorlat 2. különös alkalmazási területek
vagy szellemi fogyatkozásban szenvedők gondozására ment el. A közsegélyben részesítettek átlagban 66 koronájába kerültek a településeknek, egy községi szegény 55, egy szegény beteg 57, ugyanakkor egy hatóságilag elhagyott gyermek átlagban 87 koronáját emésztette fel a falunak.29, „Ezek a különbségek elég érthetőek. A községi szegények gyakran nem részesülnek teljes eltartásban, hanem csak a segélyezésnek kisebb vagy nagyobb mértékében. Sőt a segélyezés is elég sokszor nem a községi pénztárból (illetve szegényalapból) kiutalt készpénzbeli segélyezés formájában történik, hanem naturáliákban, a község lakói részéről fölváltva nyújtott támogatással. A gyógyíthatadan szegény betegek s a testi vagy szellemi fogyatkozásban szenvedők már tehetetlenebbek lévén, eltartásuk is szükségképpen költségesebb. Legdrágábbak azonban a hatóságilag elhagyottnak nyilvánított gyermekek. Ezeknél ugyanis a községnek semmi befolyása nincs az eltartási költségek megállapítására.. .”298 Ugyanebben az évben az ország 10 672 községében volt szegényalap, ezeknek mintegy 12 és fél millió koronát tett ki a vagyona.299 Az alapok kiadásai azonban nem érték el az 1 miihó koronát sem: az állandó segélyezések 612 ezer koronát emésztettek fel, a rendkívüli (vagy egyszeri) juttatások 108 ezret, az elhagyott gyermekek tartásdíjai (mármint amit a szegényalapokból fizettek) 144 ezret, hatvanvalahány ezer pedig a titokzatos egyéb kiadásokra, valószínűleg adminisztrációs költségekre ment el.300 Ez a számsor jól mutatja, hogy a szegénysegélyezésben voltak kihasználatlan lehetőségek, amit a szűkebb földrajzi egység szegényügyének kutatója is megerősít: miként valószínűleg másutt, éppúgy Szabolcsban és Szatmárban is a szegényalapok „inkább csak tartalékolást” folytattak.301 „Hogy az alapoknak ez a tétlensége részben abból ered, hogy tőkegyűjtésre kímélték erejüket, az kétségtelen; de nagyobb részben mindenesetre abból magyarázható, hogy rendkívül csekély vagyonálladékuknál fogva nem is lehetett volna módjukban a rendeltetésszerű czélokra áldozniok. Feltűnő, hogy még a szegényalapoknak is 70,1%-a nem költött semmit szegénysegélyezésre, holott ezeknél az alapoknál nemcsak a vagyon jövedelme, hanem az alapba utalt egyéb bevétek for29' Községi háztartás - 190., 87-88. o. 298 Községi háztartás - 1908, 88. o. 299 Községi háztartás - 1908, 98. o. 300 Községi háztartás - 1908, 103-104. o. 301 Gaál, 1997,1. kötet, 20. o. 116