Pomogyi László: Szegényügy és községi illetőség a polgári Magyarországon (Jogtörténeti Értekezések - Bibliotheca Iuridica. Publicationes Cathedrarum, 2001)
6. Végrehajtás és gyakorlat 2. különös alkalmazási területek
tok ugyanis - a községi elöljáróság tagjától a jegyzőn át egészen a szolgabíróig - úgy vélték, hogy éppen azzal felelnek meg a humanizmus követelményeinek, ha a purdékat menhelyekre utalva, megmentik őket a jövő generációinak, a polgárosultságnak, a civilizációnak. Úgy gondolom azonban, ebbeli indíttatásukat nemcsak az emberszeretet vezérelte, hanem mögöttes szándék is motiválta. Hertelendyvel együtt ők is arra apellálhattak, hogy a gyermekvédelmi jogszabályok következetes alkalmazása egy csapásra megoldja a hazai cigánykérdést: „Tessék csak a fenti törvényeket egyenlő szigorral alkalmazni, arra bizonyos határidőt kitűzni, erre egyszerre úgy meg fog apadni a kóborczigányok száma, hogy alig lesz ki ellen érvényesíteni. Ne tessék aggódni, hogy hova mennek, az az ő dolguk lesz, de elpárolognak oda, hol remélik hogy gyalázatosságaikat megtűrik: keletre vagy más világrészbe, ezért ne fájjon a mi fejünk. Akkor azután bezárni a határt, hogy többé ide vissza ne térhessenek.”238 Az mindenesetre felettébb elgondolkoztató, hogy a hatáskörükbe való beavatkozásra, de különösen a költségvetési egyensúlyuk veszélyeztetésére máskor oly ingerülten reagáló községeknek ezúttal szavát sem lehetett hallani. Sőt, módfelett készségesek voltak a felsőbb hatóságok döntéseinek végrehajtásában. Több forrás is bizonyítja, hogy a Mária Terézia idejében kipróbált és az Andrássy belügyminiszter rendelete által most újra felkínált módszert239 a civilizáltnak mondott XX. század is szívesen alkalmazta. Példának okáért a dadai felső járásban 1908-ban 6 szekér sátoros cigánytól 14 gyermeket vettek el (13 éven aluliakat), és a munkácsi menházba szállították őket.240 Somogybán a letartóztatott cigányok 14 évesnél fiatalabb gyermekeit utalták válogatás nélkül lelencházba.241 Ugyanitt egy évvel később arra utasította az alispán az elöljáróságokat, szolgabírói hivatalo238 Hertelendy, 124. o. 239 Vö. Tomka, 48. o., illetőleg Bajcsy László miniszteri biztos (?) első rendezési tervezetének indokolása [megtalálható: OL K 26-1910-XL-49 (997/885)]. Bajcsy szerint „ebben az időben 10 000 czigány gyermeket szedtek el a szülőktől”. 240 Herrmann, 9. o. 241 Somogy vármegye közönségének 194/9040-1909. kgy. sz. felirata a belügyminiszterhez, 1909. május 3. Megtalálható a Herrmann-hagyatékban, a József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtárában. 97