Pótó János: Az emlékeztetés helyei. Emlékművek és politika (2003)
Budapest köztéri emlékművei, 1945-1949
Budapest köztéri emlékművei 1945-1949 akit áthat ennek a nagy művésznek a kultúrtörténeti jelentősége, aki megérti József Attila emberségét és költészetét, és ezen kívül művészete is azon a színvonalon áll, hogy mindezt átélve, eszközeivel a legmagasabb igényeket is kielégítse.” Csorba Géza szobrászművésznek még ez is kevés volt, mert a levélre még ráfirkantotta: „Művészi szempontból a mű méltatlan József Attilához, a szobrászt anyagilag elégítsék ki.”495 S hiába bizonyította ezután többek között Búza Barna, Jankó János, Kallós Ede és Kisfaludi Strobl Zsigmond, hogy „...a munka komoly művészi teljesítmény, és sem kvalitás, sem pedig hasonlóság szempontjából nem kifogásolható,” amihez Medgyessy Ferenc még hozzáfűzte: „ha nem is az én szobrászi elmém szerint készült, jó és elfogadható műnek találom,”496 a Városházán azonban a Fővárosi Képtár igazgatójának szakvéleménye döntött. Pogány O. Gábor szerint „Csillag István József Attila táblája ügyében a bürokratikus ténykedés csak felesleges időfecsérlésnek tekinthető. Nevezett szobrász beadványaiban szereplő és azt aláíró művészek legnagyobb része részt vett a szakszervezet-ellenes mozgalomban, s így jóhiszeműségük akármilyen hivatali ügyre vonatkozólag kétségbe vonható, s állításaikat a népi demokrácia rendjében figyelmen kívül kell hagyni... A magyar munkásmozgalom forradalmi lelkületű poétája, szociális kérdésekben a legérzékenyebb idegzetű ember ezen a munkán mint egy dzsentroid jellegű, bodorított hajú főispáni titkár jelenik meg. Nem lehet méltatlanabb és sértőbb ábrázolás a nyugtalan kedélyű és proletár öntudatú költővel szemben.”497 A táblát aztán a Fővárosi Képtárban raktározzák,498 1951-ben előveszik azzal, hogy Csepelen kellene felállítani,499 de végül mégis az eredetileg kitűzött helyre kerül, a Belügyminisztérium falára. József Attila tervezett szobra is hasonló kálváriát járt ezekben az években. A szobor elkészítését a József Attila Kollégium kezdeményezte 1947. május 5-én.500 Pályázatot hirdetnek közösen a Magyar Művészeti Tanáccsal, s a szobrot 1948. március 15-én az Eskü téren, a Klebelsberg-szobor helyén kívánják felállítani.501 Az első pályázat szeptemberben eredménytelenül zárul, de az egyetlen szobrászművészt felvonultató szoborbizottság502 tíz résztvevőt újabb, zártkörű pályázatra hív meg.503 Kép csak elvétve maradt fenn a pályaművekről, egy plasztikus leírás viszont igen: „...ez a pályázat igen gazdag kitűnő tervekben, amelyek azonban végtelenül különböznek mondanivalójukban, sőt szinte harcolnak egymással. Maguknak követelve, felfogásuknak, világnézetüknek József Attilát... Mert míg Vedres Márk csak finom, fiatal költőt lát benne és megkapóan szép ülő, író fiút mintázott, Beck András már a tudatalatti sötét mélységeit próbálta agyagba vetíteni... Mikus Sándor viszont a költő asszonyát formálta meg, az álombéli nőt... Baksa-Soós [György] kőbe elképzelt József Attilája szinte hallhatóan skandál, Tar István monumentális, térdelő férfija már személytelen átélése a költő művének. Sóváry [János] pegazusra ültette a figurát, Marosán [Fászló] a parasztzsenit érezte meg benne... Absztrakt megoldások sorakoznak Rodin-emlékű díszes kompozíciók mellé, és ... ott áll egy egész egyszerű, civil József Attila, a Nóti Andrásé, zsebre dugott kézzel, kicsit Gavroche, kicsit Petőfi.”504 Két figurális műről nem szól a beszámoló, Bokros Birman Dezsőéről és a költőt kihajtott ingben ábrázoló Szabó Ivánéról,505 de Nóti András kivételével valamennyi alkotóval találkozni fogunk még a Sztálin-szobor pályázata kapcsán. A botrány itt sem maradt el. A sajtó szerint a mintegy 65-70 pályázó követelni fogja „...a pályázat határozatának érvénytelenítését és új zsűri összeállítását, amelyben három