Pótó János: Az emlékeztetés helyei. Emlékművek és politika (2003)
Budapest köztéri emlékművei, 1945-1949
negyed részben szakembereket követelnek és csak negyed része álljon laikus tagokból pontosan fordítva, mint ahogy a mostani zsűri összeállítódott”.506 A tíz kiválasztott pályamű alkotóiról pedig a Kis Újság nem mulasztja el megjegyezni: „Feltűnő, hogy a tízből hét egy pártnak a tagja.”507 (Persze a kommunista pártra gondolt.) A második fordulóra valóban kibővítették a zsűrit: bekerült Kerényi Jenő, Pátzay Pál és Varga Oszkár szobrászok, Kmetty János festő, s kikerült a zsűriből Beck András, akinek alkotása szerepelt a tíz kiválasztott mű között.508 A szűkebb pályázatot azután éppen az ő terve nyeri meg novemberben.509 (Az emlékmű kb. 2,5 m magas, meztelen felsőtestű, ökölbeszorított kezű bronz férfialak körülbelül ugyanakkora talapzaton, melynek homloklapján József Attila domborművű képmása van elhelyezve.) Ettől kezdve viszont lelassul az események menete. 1948 végén Rákosi Jenő éppen akkor lebontott szobrának talapzatára akarják állítani a József Attila-emléket,510 egy 1949. január 15-ei, a minisztertanácshoz készült VKM-előterjesztéshez csatolt helyszínrajz szerint pedig a József nádor tér déli oldalán állítanák fel a József Attila utca felé fordulva.511 (Ez a javaslat burkoltan persze azt is magában foglalja, hogy József nádornak a tér közepén álló szobrát el kell távolítani.) A minisztertanács azonban január 21-én későbbre halasztja a szobor felállításának megtárgyalását. A főváros 1950-ben ismét megkísérli az emlékmű felállítását, ezúttal a Ferenc téren,512 de egy év múlva újabb pályázatot ír ki, mivel „Budapest népének régi kívánsága, hogy József Attilának, a magyar munkásosztály nagy költőjének emlékét méltó emlékművel örökítsük meg”.513 A néhány nap múlva elfogadott költségvetés pedig be is tervez 280 000 forintot a szobor elkészítésére és felállítására.514 A résztvevők azonban ismét sikertelenül próbálkoznak azzal, hogy megmintázzák „...a költő forradalmi hevét, törhetetlen hitét a munkásosztály győzelmében és gyűlöletét a kapitalista kizsákmányolok ellen”.515 A megismételt, szűk körű pályázatra Beck Andrást, Jankó Jánost, Kamotsai Istvánt, Sóváry Jánost és Tar Istvánt hívják meg,516 majd néhány hét múlva Ungvári Lajost is felkérik.517 A bíráló bizottság jegyzőkönyve szerint azért volt sikertelen a pályázat, mert „...a beérkezett vázlatok nem mutatják úgy József Attilát, mint a munkásosztály költőjét, a kapitalisták elleni gyűlölet kifejezőjét”. A szűkebb pályázatra meghívottak kijavítandó hibáit külön listázza a jegyzőkönyv: „Tar István pályaművénél a költő öreg. Alsó végtagjai és termete túlságosan zömök, elhízott, ennek folytán tartása kiegyensúlyozott, harmonikus, mozdulata nem a költőé, hanem [a] tanítóé.” Beck András szobra túlzottan intim, „éppen intimsége miatt azonban [a] monumentális hatást nélkülöz[i]. Nem helyes az sem, hogy a nemzet költőjét teniszöltözetben jeleníti meg.” Sóváry Jánosnak „konkrétabban kell megoldani a feladatot, gazdagabb posztamentummal”, Kamotsai István pedig „kezelje az egész alakot energikusabban”. Jankó János még elismerő szavakat is kap, miszerint műve „sokban emlékeztet József Attilára, a szobor ruházata azonban túlságosan gyűrött, a lumpenproletár benyomását kelti” - olvasható a bíráló bizottság jegyzőkönyvében.518 A szűkebb pályázatot Jankó János nyeri meg,519 néhány nappal később a hivatalos megbízást is megkapja, 1952 elejére az agyagminta is nagyrészt elkészül,520 végül 1953-ban mégis Beck Andrásnak immár a költőt ábrázoló szobra került a XIII. kerületi József Attila térre, a Rákosi Mátyás Kultúrház elé. A főváros közművelődési szakbizottsága 1947 nyarán még egy, eddig nem említett emlékmű felállítását tervezte, egy antifasiszta emlékműét. Ennek ötlete a Magyar Parti-Emléktáblák, tervek