Pukánszky Béla szerk.: A gyermek évszázada (2000)
Vajda Zsuzsanna: Gyermekfelfogás és gyermekkor a történelemben
Qyermekfelfogás és gyermekkor a történelemben* VAJDA ZSUZSANNA József Attila Tudományegyetem, Pszichológia Tanszék Minden valaha élt felnőtt ember gyermekként kezdte élete első éveit. A gyermekek világa, a szülők és gyermekek közötti anyagi, jogi, érzelmi kapcsolatok a társadalmakat meghatározó rendszerek és intézmények legfontosabbjai, az adott kor gazdasági és kulturális sajátosságainak hordozói. Amióta csak írott emlékek léteznek, minden társadalom irányítóit és gondolkodó értelmiségét foglalkoztatták a gyermek fejlődésének, nevelésének kérdései. A gyermekekkel kapcsolatos általános gondolkodásmód, a gyermekek és a gyermekkor szociális konstrukciója (a gyermekkor-történeti szakirodalomban ezt nevezik gyermekfelfogásnak) elválaszthatatlanul összefügg azzal, ahogyan az adott társadalmak tagjai önmagukról, az emberről, az emberi természetről vélekednek. A gondolkodás történetében a gyermek fejlődésére, nevelkedésére vonatkozó elméletek, megállapítások, sőt alkalmanként megfigyelések sokféle változatával találkozunk. A neveléstörténet és a pszichológia egyként elődjének tartja a neveléstörténet klasszikusait: Arisztotelészt, Szent Ágostont, a humanista filozófusokat vagy Locke-ot és Rousseau-t, hogy csak néhány nevet említsek a sok közül. Már az ókorban is úgy gondolták, hogy a gyermek fejlődése meghatározott szakaszokra tagolódik (e szakaszok határai jórészt egybeesnek a maiakkal, lásd í. táblázat), jónéhányan korukat megelőzve hívták fel a figyelmet a gyermek megfigyelésének, tapasztalati adatok gyűjtésének a fontosságára. * Készült a FKFP 0768/1997: Magyar gyermekkor-történeti emlékek felkutatása és feldolgozása című pályázat támogatásával. 80