Pukánszky Béla szerk.: A gyermek évszázada (2000)

Vajda Zsuzsanna: Gyermekfelfogás és gyermekkor a történelemben

Qyermekfelfogás és gyermekkor a történelemben* VAJDA ZSUZSANNA József Attila Tudományegyetem, Pszichológia Tanszék Minden valaha élt felnőtt ember gyermekként kezdte élete első éveit. A gyermekek világa, a szülők és gyermekek közötti anyagi, jogi, érzelmi kapcsolatok a társadalmakat meghatározó rendszerek és intézmények legfontosabbjai, az adott kor gazdasági és kulturális sajátosságainak hor­dozói. Amióta csak írott emlékek léteznek, minden társadalom irányítóit és gondolkodó értelmiségét foglalkoztatták a gyermek fejlődésének, ne­velésének kérdései. A gyermekekkel kapcsolatos általános gondolko­dásmód, a gyermekek és a gyermekkor szociális konstrukciója (a gyer­mekkor-történeti szakirodalomban ezt nevezik gyermekfelfogásnak) el­választhatatlanul összefügg azzal, ahogyan az adott társadalmak tagjai önmagukról, az emberről, az emberi természetről vélekednek. A gon­dolkodás történetében a gyermek fejlődésére, nevelkedésére vonatkozó elméletek, megállapítások, sőt alkalmanként megfigyelések sokféle vál­tozatával találkozunk. A neveléstörténet és a pszichológia egyként előd­jének tartja a neveléstörténet klasszikusait: Arisztotelészt, Szent Ágostont, a humanista filozófusokat vagy Locke-ot és Rousseau-t, hogy csak néhány nevet említsek a sok közül. Már az ókorban is úgy gondolták, hogy a gyermek fejlődése meghatározott szakaszokra tagolódik (e szakaszok határai jórészt egybeesnek a maiakkal, lásd í. táblázat), jónéhányan koru­kat megelőzve hívták fel a figyelmet a gyermek megfigyelésének, tapasz­talati adatok gyűjtésének a fontosságára. * Készült a FKFP 0768/1997: Magyar gyermekkor-történeti emlékek felkutatása és feldolgozása című pályázat támogatásával. 80

Next