Quine, Willard van Orman: A tapasztalattól a tudományig. Válogatott tanulmányok (Osiris könyvtár - Tertium non datur, 2002)
Arról, hogy mi van
ARRÓL, HOGY MI VAN Az ontológia problémájának egyik furcsasága egyszerűségében áll. Két szóban megfogalmazható: „Mi van?" Mi több, egy szóval megválaszolható: „Minden" - és ezt a választ mindenki igaznak fogadja el. E válasszal azonban pusztán annyit mondunk, hogy az létezik, ami létezik. Az egyes eseteket illetően fennmarad a véleménykülönbségek lehetősége; így a vita évszázadok óta élénken folyik a témáról. Tegyük fel, hogy két filozófus, McX és jómagam, különböző ontológiai állásponton vagyunk. Tegyük fel, hogy McX szerint létezik valami, ami szerintem nem létezik. McX saját álláspontjával teljesen konzisztensen mutathatja be véleménykülönbségünket oly módon, hogy én visszautasítom bizonyos entitások elismerését. Én természetesen azzal tiltakoznék, hogy rosszul fogalmazza meg nézeteltérésünket, mivel úgy vélem, hogy nem léteznek olyan fajta entitások, melyeket szerinte el kellene ismernem. De annak, hogy megfogalmazását hibásnak találom, nincs jelentősége, hiszen amúgy is elköteleztem magam amellett, hogy ontológiája is téves. Másrészt viszont, amikor én próbálom megfogalmazni véleménykülönbségünket, úgy tűnik, kínos helyzetbe kerülök. Nem ismerhetem el, hogy léteznek olyan dolgok, melyeket McX elfogad, én pedig nem, mivel annak elismerésével, hogy léteznek ilyen dolgok, ellentmondanék annak, hogy elutasítom őket. Ha ez az érvelés helyes, úgy tűnhet, hogy bármely ontológiai vitában a negatív oldal képviselője hátrányban van, tudniillik nem ismerheti el, hogy ellenfele nem ért vele egyet. Ez a nemlétező régi platóni problémája. A nemlétezőnek bizonyos értelemben léteznie kell, különben mi lenne az, ami nem létezik? Ezt a zavaros tant akár a Platón szakálla gúnynév7 115