Rabár Ferenc: A kötéltáncos magányossága. Válogatott írások (2002)
1982-1990
- a vízgazdálkodás társadalmi, gazdasági, műszaki, természeti és környezeti feltételrendszerének bonyolultsága és kölcsönhatásainak sajátosságai;- a vízgazdálkodási létesítmények és beavatkozások igen hosszú, 50-100 évet meghaladó hasznos élettartama;- hatásuk - élettartamuk során — a természeti és a társadalmi-gazdasági környezetre jelentős;- a hatások általában fokozatosan alakulnak ki, és sokszor visszafordíthatatlan folyamatok elindítói;- a célkitűzések megvalósításának nagy és egyre növekvő az eszközigénye, mivel egyre összetettebb és kedvezőtlenebb megoldásokat kell alkalmazni, és a többcélú fejlesztés igénye növekszik;- az előbbiekkel összefüggésben különösen fontos a fokozatos, szakaszos fejlesztés, és így e tevékenységek több évtizedes ütemezése;- természetföldrajzi helyzetünkből adódó nemzetközi vízügyi feltételek, hatások és az ezekkel való összhang kialakításának szükségessége;- a vízgazdálkodáson belüli szaktevékenységek arányos fejlesztésének szüksége, mivel az aránytalanságok több évtizedes fejlesztéseket viszonylag rövid idő alatt semmissé tehetnek. A vízgazdálkodás fejlesztésének modellezése - az eddig kialakult gyakorlat szerint általában két részből épül fel: a) a célállapot előrejelzési modellezése, amely valamely terület (vízgyűjtő) egészének a nagytávlatú előretekintési időszak végére várható állapotát fogalmazza meg. Ez az állapot a vízgyűjtőnek a társadalmi-gazdasági fejlődés ütemétől függően nagy távlatban, esetleg időbeli pontosítás nélkül elérendő állapotát (jövőképét) mint célkitűzést jelöli. Magasabb vízgyűjtőfejlettségi szinten már a vízkészletek teljes kihasználásának állapotára irányuló prognosztizálást jelenthet; b) a fejlesztés időbeli alakulásának előrejelzési modellezése, amely a teljes előrejelzési időszakra kiterjedően az egyes részidőszakokban a vízgyűjtőn végrehajtandó feladatokat, fejlesztési stratégiákat dolgozza ki annak érdekében, hogy az időszak végére elérhető legyen valamely célállapot. A két modellezési lépés természetszerűleg egymásba kapcsolódik. Az első körvonalazza azt, hogy az előrejelzési időszak végére mit akarunk elérni, míg a másik arra mutat, hogy hogyan tudjuk azt megvalósítani. Nyilvánvaló a két lépés kölcsönhatása, és így együtt képezik a vízgyűjtők vízgazdálkodás-fejlesztésének egységes előrejelzési modellezési rendszerét. A célállapot-tervezés eszközének leginkább a többkritériumú rendszermodellezés, a stratégiatervezésnek pedig a dinamikus, szimulációs modellezés tekinthető. A vízgazdálkodás előrejelzési célú modellezése és alkalmazott módszerei e két előrejelzési fázishoz kapcsolódnak. Az 1975-ös OMFB-tanulmány [20] a vízgazdálkodás fejlesztésének célállapotát a Duna-völgy vízkészlete teljes, elsődleges kihasználásának legkorábban várható időpontjára, 2030-2040 tájékára határozza meg. A főbb tendenciákat - emellett - 2100-ig vázolja fel. Rámutat arra, hogy a népgazdaság vízigényének Globális, szektor-, világ- és nemzeti modellek, modellkísérletek, sajátosságaik... 23