Rabár Ferenc: A kötéltáncos magányossága. Válogatott írások (2002)
1982-1990
kielégítése távlatban a nagytérségi többcélú, nyersvízszállító vízgazdálkodási létesítményrendszerekkel oldható meg. Felhívja ugyanakkor a figyelmet rá, hogy ha a vízigények növekedési tendenciái nem változnak, akkor a kielégítésük hatalmas műszakigazdasági ráfordítást igényel. Ezért a jövőben alapvetően fontos - a hasznosítható vízkészletek növelésén kívül - a vízigények szabályozása. Ezek az intézkedések - a vízkészlet és a fogyasztás mennyiségi és minőségi szabályozása - a vízgazdálkodás egységes rendszerében, a nemzetközi vízgyűjtő valamennyi részén folyó fejlesztés hatásainak figyelembevételével lehetővé teszik, hogy vízhiány ne korlátozza a népgazdaság arányos fejlődését. Bár az igényelt vízgazdálkodás-fejlesztéshez szükséges ráfordítás jelentős, az a realitások keretein belül tartható. Ennek az előrejelzésnek alapján indultak meg a további vizsgálatok. Részletes tanulmányozás tárgya volt a körvonalazott nagytérségi vízgazdálkodási rendszerek 2030 tájékáig való kialakítása, műszaki lehetőségeinek és feltételeinek vizsgálata [18], Megállapítható, hogy a természetföldrajzi adottságok és a műszaki feltételek alapján megvan a reális lehetősége e rendszerek megvalósításának. Ugyancsak elkészült a vízgazdálkodás és az energiagazdálkodás fejlesztésének nagy távlatú összehangolását kezdeményező tanulmány [21]. Ebben feltárták a két alapvető népgazdasági ág fejlesztésének kölcsönhatásait és azokat a lehetőségeket, amelyekkel az egyik ág fejlesztése nagy távlatban segítheti a másik ág fejlesztését. Ilyen szempontból vizsgálták például a nagytérségi vízgazdálkodási rendszerek tározóival megoldható energiatárolást, vagy az erőművek telepítési lehetőségeinek területi megoszlását. Ezek a vizsgálatok - jellegüknek megfelelően - nemzeti és ágazati szintű, alapvetően verbális jellegű modellezések. Alátámasztásukra és kiegészítésükre, időben megelőzve, illetve velük párhuzamosan folytak a matematikai modellezési munkák. Ezek közül az alábbiakban példaként - a két modellezési fázisnak megfelelően - egyet-egyet mutatunk be. 4.1. A Tisza-völgy vízgazdálkodás-fejlesztésének többtényezős modellje A regionális vízgazdálkodás-fejlesztés (vízgyűjtőfejlesztés) célállapotának előrejelzése keretében dolgozta ki Dávid és Duckstein [1] azt az eljárást, amely a magyarországi Tisza-völgy 2030. körüli vízgazdálkodási célállapotának teljesítésére alkalmas, nagy távlatú, alternatív vízgazdálkodás-fejlesztési rendszerek többtényezős rangsorolására szolgál. Ehhez a többtényezős költség-hatékonyság módszert használták fel. A célállapot jellemzésére hat célkitűzés (vízigények kielégítése, árvízmentesítés biztosítása, belvíz- és használtvíz-elhelyezés, hatékony erőforrás-hasznosítás, kedvező környezeti hatás, rugalmasság) szolgált. A célkitűzések teljesítésének méréséhez a következő 12 kritériumot választották: teljes évi költség a várható veszteségekkel együtt, vízhiány-valószínűség, vízminőség, energiahasznosítás, üdülés, árvízmentesítés, földhasználat, munkaerő, környezeti hatás, nemzetközi együttműködés, fejlesztési lehetőség és érzékenység. Ezek műszaki, gazdasági, társadalmi és környezeti szempontokat egyaránt magukban 24 Globális, szektor-, világ- és nemzeti modellek, modellkísérletek, sajátosságaik...