Rabár Ferenc: A kötéltáncos magányossága. Válogatott írások (2002)
1982-1990
felhasználása szempontjából egyaránt legkedvezőbb hosszú távú vízgazdálkodás-fejlesztési stratégia kidolgozását. A modell a nemzeti jövedelem és a népességszám növekedéséveljellemzett társadalmi-gazdasági fejlődést, az e fejlődés által a vízgazdálkodással szemben támasztott igényeket és követelményeket (a frissvíz-igénnyel, a vízfelhasználással és a szennyvízkibocsátással jellemezve), az igények kielégítésére hivatott vízgazdálkodási alaptevékenységeket (a lefolyásszabályozást, a víztermelés-szolgáltatást és a vízkárelhárítást), valamint az alaptevékenységek ellátásához szükséges természeti (víz) és társadalmi-gazdasági erőforrásokat (anyagi eszközök, szakember és energia) foglalja rendszerbe. Ezek kölcsönhatásaiban keresi a társadalmi-gazdasági fejlődés által támasztott igények és erőforrás-lehetőségek által indokolt vízgazdálkodási alaptevékenységek legkedvezőbb struktúráját. A vízgazdálkodási alaptevékenységek megfelelő mértékű fejlesztéséhez ugyanis az erőforrások együttesére, azok megfelelő kombinációjára van szükség. Különböző tevékenységszintek eléréséhez különböző mértékű erőforrás-mennyiséget kell felhasználni. Afejlesztésistratégia a modellben azt jelenti, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés által rendelkezésre bocsátott erőforrásokat milyen arányban célszerű megosztani a három alaptevékenység között a vizsgált fejlesztési időszak egészében vagy részeiben, és így ezekkel e tevékenységek milyen szintű fejlesztését tudják elérni. Ha a vízgazdálkodás számára rendelkezésre álló erőforrások mennyisége és azok alaptevékenységekre való elosztása e teljes fejlesztési időszakban biztosítani tudja a vízigények kielégítését, akkor a vízgazdálkodás lehetővé tudja tenni a tervezett társadalmi-gazdasági fejlődést. Ellenkező esetben a társadalmi-gazdasági fejlődés lassítását idézi elő. Ezt a lassítást a modell a frissvíz-igény, a vízfelhasználás és a hasznosítható vízkészletek egymáshoz való viszonya alapján létrejövő kárhelyzetek értékelésével veszi figyelembe. A modell a különböző vízgazdálkodási stratégiák hatását a társadalmi-gazdasági fejlődésre két célfüggvénnyel méri; az egyik a fejlődési stratégia időbeliségének gazdasági, a másik pedig a pénzben nem kifejezhető társadalmi hatásait méri éves időegységű változatok szimulálása alapján. A célfüggvények nem az egyes stratégiák abszolút eredményességét mérik, hanem azoknak a tervezett társadalmi-gazdasági fejlődéséhez mint összehasonlítási alaphoz viszonyított hatását. így a stratégiaváltozatok eredményezte fejlődés szimulálásával azok egymáshoz való viszonyának megállapítását, a stratégiák rangsorolását teszik lehetővé. A modell egy adott véges stratégiahalmaz legkedvezőbb elemét vagy elemeit (több azonosan jó stratégiát) választja ki. Nagyszámú - és reálisan megállapított - stratégiahalmaz esetén e legkedvezőbb értékjói közelíti az elméleti optimális megoldást. A modell felhasználásával - mint nemzeti szektormodellezés — készült el Magyarország vízgazdálkodás-fejlesztési alternatív lehetőségeinek vizsgálata [17]. A fejlesztési időszak az 1971-2030 közötti 60 évre évi részletességgel terjedt ki. Ennek során a társadalmi-gazdasági fejlődés kilenc változatát, a vízgazdálkodás-fejlesztéshez szükséges erőforrásrendszer hat változatát, a vízgazdálkodási tevékenységrendszer hat változatát és néhány további feltételváltozatot figyelembe véve összesen 360 fejlesztési változatot 26 Globális, szektor-, világ- és nemzeti modellek, modellkísérletek, sajátosságaik...