Ransanus, Petrus: A magyarok történetének rövid foglalata (Millenniumi magyar történelem - Források, 1999)
Függelék - Utószó
megírta Szent Vince életét. Később feldolgozta Szent Borbála életét és szenvedéseit, valamint Lombardiai Antal mártíromságát. Corvinus János című munkája az utolsó hat mondat kivételével még 1453 előtt készült, és négy beszédének szövegét őrzik itáliai könyvtárak. 1458 és 1460 között kezdte el legnagyobb vállalkozását, a Minden idők évkönyvei című művének írását. Hatvan könyve állt készen, amikor követként Mátyás király udvarába indult. A lucerai püspök küldetésének kettős célja volt, amint erre a királyi pár előtt elmondott szónoklatában utalt. Egyrészt a nápolyi király és családja üdvözletét hozva, tolmácsolta örömüket Corvin János és Sforza Bianca házasságával kapcsolatban, másrészt a titkos fogadáson arra próbálta rávenni Mátyást, hogy a magyar trón utódlásáért megindult harc közepette Beatrix elsőségét biztosítsa. Küldetésének lényege végeredményben ez utóbbi volt. Ugyanis tudunk arról, hogy a királyválasztó gyűlésen Ransanus szónokolt Beatrix megválasztása érdekében, és II. Ulászló koronázása után csak akkor távozott az országból, amikor már nyilvánvaló lett, hogy Beatrix a játszmát elvesztette, és nemhogy királynő, de II. Ulászló felesége sem lehet már. Thuróczy János kevéssel a nápolyi követ megérkezése előtt készítette el Chronica Hungarorumát, amely a korábbi krónikakompozíció átvételével, kiegészítésével és folytatásával Mátyás uralkodásáig beszélte el a magyarok történetét. A kiváló humanista hírében álló itáliai követ, aki a humanista történetírás elméleti és gyakorlati tudnivalóit, műhelytitkait egyaránt ismerte, azt kapta feladatul, hogy Thuróczy művét alapul véve a kor ízlésének megfelelő humanista stílusban írjon egy magyar történetet, amelyben már több szó esik a Hunyadiakról és Mátyás uralkodásáról. Bizonyára Thuróczy krónikája az a kódex, amelyről Ransanus magyar történetének dedikációjában úgy emlékezik meg, hogy Beatrix adta át neki olvasásra. A szerző munkáját, az egységes humanista szellemű magyar történelem megírását 1489 január-februárjában kezdte el, és Mátyás halála (1490. április 6.) előtt fejezte be kézirata első változatát. Még magyarországi tartózkodása során fogott hozzá az első változat javításához, az átdolgozott példányt azután magával vitte Palermóba. Bonfini a Magyarországon maradt első változatból merített műve földrajzi részének írásakor, és ezt használta fel Pécsi Lukács a mű 1579-es kiadásához. A kéziratnak a későbbiek során nyoma veszett. A Palermóba került példány sorsa sem alakult szerencsésebben, másolatai azonban fennmaradtak. Egyiket a paler196