Ransanus, Petrus: A magyarok történetének rövid foglalata (Millenniumi magyar történelem - Források, 1999)
II.
nak132 a tanítása, amellyel az Isten országa című művének tizenhatodik könyvében azt állítja, hogy magának Jáfetnak utódai tizenöt nyelvre és nemzetre oszló kétszáz országot birtokoltak Európa-szerte egészen a Britanniai-óceánig, és őtőlük származik e nemzetek és területek elnevezése; tudósítása szerint ezek közül sokat a helyek uralkodói vagy a lakosok szokásai változtattak meg. Ami pedig Pannónia határait illeti, arról azt mondja: „Senki előtt sem kétséges, hogy Ptolemaiosz azokat a határokat írja le, amelyeket egykor Octavius Augustus133 határozott meg, aki, ahogy Máté evangéliumában olvasható,134 valamennyi, a Római Birodalom alá vetett területet leíratott.” Ennek emléke fennmaradt az akkor készült és írásba foglalt, valamint egy kódexbe gyűjtött oklevelek szövegében, ezt én magam is láttam a híres cassinói monostornak135 abban az igen régi könyvtárában. Ugyanezen uralkodó idején Tiberius136 császár, aki később követte őt a Római Birodalom császári trónján, leigázta a pannonokat, akiknek erejétől azelőtt egész Itália rettegett, mint említettük, a legyőzésüket diadalmenettel ünnepelte a városba visszatérve, ahogy valamennyi római történetíró feljegyezte. Ettől kezdve a provinciává lett Pannónia a római császárok uralma alá tartozott egészen a hunoknak az európai Szármádéból való kijöveteléig, ahogyan fentebb, ahol a történet megkívánta, kellően bemutattam, részletesebben pedig lentebb a maga helyén fogom elmondani. Sokkal később azonban - miután a hunok uralma megszűnt, és a magyar nemzet, amely magának Pannóniát meghódította, ugyanazon Szármáciából kijött - az ország régi neve megváltozott, a magyarok ugyanis magukról azt Magyarországnak nevezték el, ez a név azután így terjedt el az egész világon, úgyhogy a Pannónia név csak a tanult és művelt emberek körében használatos. Ez a nép nem volt annyira félelmetes és vad, és nem voltak olyan kegyetlen szokásai, mint korábban a hunoknak, mivel azok Szármáciának a zord Rhiphaei-hegyekkel137szomszédos barátságtalan éghajlatú vidékéről származtak, a magyarok szülőföldje viszont Szármáciának a Rhiphaei-hegyekkel határos kedvezőbb éghajlatú területén volt, ahol a Don folyó ered. 42