Réz Pál (szerk.): Tükörben (Tükörben, 1993)
Mű és élet - Összegyűjtött költemények (József Attila, Halász Gábor, Szabó Lőrinc)
gyermeknek nevén sem szabad neveznie. Megengedjük a játékot, de feltételként kikötünk valami komoly borongást; csak akkor öleljük keblünkre a költőt, a gyermeket, ha panaszkodik. „A szegény kis gyermek panaszaidban nincs semmi megfogható tárgyi sérelem - olyan enyhe borzongás melege fülleszti át sorait, amilyet a gyermek, ki az anyagi természethez közel áll, érez a legkevésbé s amelyet mégis gyermekinek ítél költő is, olvasó is. Mi oly tökéletesek és oly titokzatosak vagyunk, hogy puszta létünkkel elvárjuk - legyen ő is tökéletes és titokzatos. Mi csodálatos módon meghalunk s ezért - csodálatos módon - megkívánjuk, hogy meghaljon ő is. Vagy nem a halál a mi rejtélyünk, hanem a szerelem? vagy mind a két szó ugyanannak a titoknak tokja? Akárhogy is áll a dolog, az élet, az embereknek, az olvasóknak, a felnőtteknek világa, olyan világos és olyan rejtélyes, mint az álom. Mert Kosztolányi képei álomszernek, jóllehet világosak és szabatosak, és nagyon távol állanak például Vörösmarty képalkotásától. így ír: (Asszonyarckép): Csodálatosan érett, mint a kajszinbarack s mosolya úgy csorog le dúsan, mint cukrozott gyümölcsre sűrű tejszín. Vagy (Mézes kenyér): Külvárosi kapuban kisgyerek száraz kenyeret majszol, ám - igézet az édes, ikrás napfény rápereg s ő nyalni kezdi ezt az égi mézet. 256