Rózsa Erzsébet: Heller Ágnes, a fronézis filozófusa (Horror metaphysicae, 1997)
Első rész: A mindennapiság problémája (A mindennapi élet) - A mindennapi élet
csoportnak vagy egy közösségnek a tagjaként. Nem érzi és nem tudja még magát egyéniségnek, hanem csak egy integráció, valamely egység tagjának, és ez az érzésekkel telített tudása a „mi-tudat”. Ezek a csoportok önmagukban nem garantálják azt, hogy a hozzájuk tartozó egyének feltétlenül megtalálják a helyes utat. Másként szólva, az, hogy az egyedek vajon általánossá teszik-e magukat, nem feltétlenül és nem automatikusan függ másokkal való kapcsolataiktól, különös viszonyaiktól. A partikularitás és nembeliség értékpólusai nem automatikusan kötődnek egyetlen integrációhoz sem, mint ahogy egyetlen egyén számára sem evidens módon adódnak. Ezen értékek tudásáért, a köztük történő választásért meg kell küzdeni. Ez a bonyodalom azzal is jár, hogy a helyes útra való rátalálást az integrációk, az egyébként oly fontos csoportok és közösségek sem feltétlenül könnyítik meg az egyének számára. Mások tehát nem mentesíthetik az egyént saját sorsa iránti felelőssége alól, az egyén nem bújhat el élete és sorsa iránti felelőssége elől mások háta mögé. Az életnek azonban ez csak az egyik oldala: az egyén nem elszigetelt lény sem partikuláris, sem nembeli meghatározottságaiban. József Attilát idézi Heller: „hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat”. Ezzel a „mi-tudattal” eljutottunk a könyv második nagy részéhez, amely egyben teijedelmileg a legnagyobb egység. A mindennapi és a nem-mindennapi megkülönböztetése a második rész tárgya. Ennek első fejezetét a lukácsi fogalompár, a heterogenitás és a homogenizálás övezi: arról van szó, hogy a mindennapi életben az egyén partikuláris világa rendkívül heterogén, ezért olyan helyzetbe kerül, hogy bizonyos egyneműsítéseket kell végrehajtania ahhoz, hogy a min-102