Rózsa Erzsébet: Heller Ágnes, a fronézis filozófusa (Horror metaphysicae, 1997)
Harmadik rész: Interjú Heller Ágnessel
akarok semmiféle vezetője lenni. Ez megint az a bizonyos ösztön... Tudod, mi volt ez akkor pozícióban? Tudod, hány éves voltam én akkor? Huszonnégy! Egy huszonnégy éves gyermeknek fölkínálják azt, hogy egy nagy, új intézmény igazgatóhelyettese legyen, és a huszonnégy éves ember azt mondja, hogy nem, mert én semmiféle intézményben semmiféle szerepet nem akarok játszani, én tanársegéd akarok lenni. Mindenféle pozíciót hirtelen megkaptam, 53 és 56 között. Akkor reformkorszak volt, a filozófiai főbizottság tagja lettem, öt perc múlva minden ügyben részt vettem, mindenben döntési szerepem volt. Megbíztak a Filozófiai Szemle főszerkesztésével, az első számot én szerkesztettem. Hamar le is mondtam, mert közben volt 56. Szóval hirtelen így földobott engem az élet... Ez borzalmasan hirtelen jött, és nagyon hálát adok az istennek, ha ezt szabad mondanom, hogy innen lekerültem, és nagyon gyorsan. Nem hiszem, hogy a hatalom mindenkit korrumpál, de jobb, ha nem csinálja az ember ezt sokáig. 56 után lejjebb kerültem a süllyesztőbe, mint addig voltam. S ezt tudtam magamról. Mindig József Attilát idéztem, hogy aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, és a József-tetralógiát, hogy be kell esni abba a verembe. Be kell hogy kerüljön az ember a verembe, különben nem lesz intéző Egyiptomban. Legalább kétszer kell az embernek verembe kerülnie. Ez megint az emberi projektum. A legnagyobb szerencsétlenség akkor ért, amikor kirúgtak az egyetemről... — Mikor történt? — Fegyelmivel kirúgtak az egyetemről, de ez tartott egy ideig. 58 tavaszán tettek át egy középiskolába. Aztán kizártak a pártból, mert a pártnak közben megint tagja voltam 53-tól. Hál’ istennek, attól kezdve nem voltam párttag, 58-tól kezdve 257