Ruzsa Imre (szerk.): Tertium non datur. Válogatott logikai-metodológiai tanulmányok 1984-1990 (Osiris könyvtár - Tertium non datur, 2000)
II. Metodológia - Kiefer Ferenc: A nyelvtudomány néhány tudományelméleti-módszertani kérdése
nyék a hagyományos nyelvtan megállapításai („szabályai") is. íme néhány példa: a magyar szórendre vonatkozó nyelvi tények közé tartozik az a megállapítás, hogy a magyar mondatoknak van egy ún. főhangsúlyos vagy fókusz-pozíciója. Ezt a pozíciót vagy az ige foglalja el, vagy pedig egy igétől különböző elem. Ugyancsak nyelvi tény az a megállapítás, hogy amennyiben a fókusz-pozícióban nem az ige áll, akkor igekötős igék esetén az igekötő kötelezően az ige után áll. Vagy szemantikai példát véve: megfigyelték, hogy a mértéket jelölő melléknevek általában párba állíthatók. Például: nagy-kicsi, széles-keskeny, magas-alacsony, hosszú-rövid. Empirikus általánosítás, tehát nyelvi tény már az a megállapítás is, hogy a mértéket jelölő melléknevek párba állíthatók, de nyelvi tény az is, hogy a párok „pozitív" tagja a jelöletlen (unmarked), míg a „negatív" tag a jelölt (marked). A jelöltség többek között abból következik, hogy a „Pisti háza éppolyan magas, mint Lacié" mondatból nem következik semmi a szóban forgó ház „abszolút" magasságára vonatkozóan, mindkét ház lehet alacsony is. Ha viszont azt mondom, hogy „Pisti háza éppolyan alacsony, mint Lacié", akkor ebből már következik, hogy Pisti háza is, meg Lacié is alacsony. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy az említett szerkezetekben a „negatív" pólusú melléknevek előfeltevést (preszuppozíciót) indukálnak, a „pozitív" pólusúak viszont nem. Egy további nyelvi tény, amely a „negatív" pólusú melléknevek jelöltségére utal, a mértékegységek használatával függ össze. Azt mondhatom, hogy „Pisti háza 23 méter magas", azt viszont már nem, hogy „Pisti háza 23 méter alacsony." Azt a megállapítást tehát, hogy a mértéket jelölő „negatív" pólusú melléknevek jelöltek, különféle, ezekre a melléknevekre vonatkozó nyelvi tényekkel hozzuk kapcsolatba. A nyelvi tények, mint említettük, empirikus általánosítás eredményei. Mint ilyenek már nem figyelhetők meg közvetlenül. Természetesen a nyelvi tények alapját képező nyelvi adatok empirikusan adottak. És empirikusan megfigyelhetők azok a „példák" is, amelyekkel egy nyelvi tényt illusztrálunk. A nyelvi tények a nyelvi jelenségeknél és nyelvi adatoknál magasabb absztrakciós szinten helyezkednek el. Mivel már maguk a nyelvi adatok is bizonyos kérdésfeltevések eredményei, és így elmélettől függőek, a nyelvi tények is azok. A nyelvi tények megállapítása azonban általában a 125