Sajó László: A futball ábécéje és más történetek (2014)
Karácsonyi csodák
„Megint sokat ittam”, gondolta Boldizsár, és felugrott az érkező tehervonatra. Gáspár és Menyhért már rég eltűntek a csőhídnál és a Kvassay-zsilipnél, de a Duna még most is hullámzik a nyomukban; Boldizsárt is rég elvitte, de a vonat tovább csattog végeláthatatlan a Gubacsi hídon. Három a király Karácsonyeste, három nappal a világvége után egy vezető nélküli tehervonat gördült be a Déli pályaudvarra. Ha van vakvágány, akkor van vakvonat is. A vonaton semmi, senki - de, mégis, egy férfi mászott ki az egyik vagonból. Tisztogatta szénporos télikabátját, és elindult az Alkotás utcán, míg az Araráth utcához nem ért. Senkivel sem találkozott, hiszen vége volt a világnak, de ezt nem tudta senki, mert amikor vége lett, mindenki a számítógép, a tévé előtt ült, vagy éppen bevásárolt karácsonyra. De immár mindenki megkapta az ajándékokat; aki nem, az szétnézett merengve, vagy csak úgy maga elé bámult. A férfi befordult az Araráth utcába, és lement egy pincébe, egy mindig nyitott műhelybe. Itt lakott az Isten. Most nem dolgozott, elvégre karácsony, meg hát a világnak is vége volt. Éppen főzött, öles kondérban babot. Én, József Attila, itt vagyok!, mondta a férfi köszönés helyett, nem mintha az Isten nem ismerte volna meg. Aztán mit keresel itt, ahol a tehervonat se jár?, kérdezte az Isten köszönés helyett, amilyen az adjonisten. Erre József Attila elmondta, hogy de bizony, azzal jött. Az Isten hellyel és pálinkával kínálta, a bab még nincs kész, várni kell, pedig biztos éhes vagy. József Attila leült, a kabátját sem vette le, fázott nagyon, fűtött pedig az Isten rendesen. Tejet iszok és pipázok!, kiáltott fel a költő. Tejem nincs, és ha cigizni akarsz, menj ki az utcára. József Attila nem értette, inkább közelebb húzódott a kondérhoz. Jól van, adjál pálinkát. Az Isten elővett egy csatos üveget. Szatmári szilva. Nagyecsedi. Egy költő barátomtól kaptam. József Attila meghúzta az üveget. Költő? Hát vannak költők? Kívülem? Ekkor, mintegy végszóra, belépett a mindig nyitott műhelybe Petri György. Nocsak! A költő pálinkát nya-