Sajó László: A futball ábécéje és más történetek (2014)
Karácsonyi csodák
Aztán József Attila mégis elmondta, hogyan is került ide. Álltam a sorompónál, jött egy tehervonat Pest felől. Megnéztem az órámat, 19 óra 32 perc. A vonat négy percig állt, tejeskannákat pakoltak, hallottam, hogy konganak az ürességtől. 19 óra 36-kor a vonat elindult Nagykanizsa felé. Vártam, felengedik a sorompót, de jött egy másik tehervonat, arról, amerre az előző elment, és ez is megállt. Bemásztam egy nyitott vagonba, feküdtem hanyatt, néztem a csillagokat, s mint lopott fát, vitt a vonat. Petrin volt a sor az üvegmeghúzásban. De költői vagy. Talán jobb lett volna, ha az első vonatra szállsz, tette hozzá. De te tudod. - Három hétig utaztál, mondta az Isten. Akkor három hete nem eszek, nézett bele a kondérba József Attila is. Petri cigarettát vett elő, ám József Attila felvilágosította. Itt bent nem lehet. Petri nem értette. Ezt meg ki az Isten mondta? - Ki? Az Isten, felelte József Attila, és az Isten bólogatott. Menjetek föl, és ne ordibáljatok, tudjátok, a lakók miatt. - Ördög bújjék a lakókba, te pedig menj a picsába! Petri dühöngött, de kimentek az utcára, cigarettáztak. Na, már csak ez hiányzott, mondta Petri, amikor látta a sarkon befordulni Vallai Pétert, tetőtől talpig fehérben. Mégis fehér karácsonyunk lesz, nevetett rekedten Petri. József Attila nem nevetett, most is a csillagokat nézte. Vallai Péter meg most is verseket mondott, magában, intett, hogy ne zavarják. Most éppen kit mondasz?, kérdezte mégis Petri. Egy kortárs költőt, te úgyse ismered, akadt meg egy pillanatra a versben Vallai. Vannak kortárs költők? Mutass egyet!, kiabált Petri, pedig az Isten megmondta, hogy nem szabad. És Vallai Péter egyet sem tudott mutatni, mert a kortárs költők otthon ültek, és verseket írtak. Bableves füstölt csülökkel, szagolta ki Vallai, és lement az Istenhez, fehérbort kért, mint mindig. De az Isten nem hozta ki neki, mert már ott derengett a pohárban a zöldveltelini. A költők is lejöttek, de a bableves még mindig nem volt kész. Mit lehetett csinálni? Inni. Gyertek, mutatok valamit, mondta az Isten, és elindult a belső műhelybe, ahová nem léphetett földi halandó. Csodálkoztak is, hogy beengedi őket. És bizony, csodálkozásuk a legbelső műhelyben még nagyobb lett. Mert ott volt, azon a kis helyen, mindenfajta élőlény, mindenféle állat és mindenféle csúszómászó, mindenfajta repdeső állat, madarak és szárnyasok, minden élőlényből kettő-kettő, egy hím és egy nőstény. Ott volt az emberpár is. És egy harmadik is, egy csecsemő. A legjobban azon csodálkoztak, sőt döbbentek meg, hogy minden élőlény ki volt tömve. Nem is tudtam, hogy vadászol,153