Sajó László: Fényszög (1995)
MAGYAR VERSEK - Arany János, nyugalmazott költő és parkőr a Margitszigeten
Arany János, nyugalmazott költő és parkőr a Margitszigeten A száraz ágak hogy zörögnek! Itt van az ősz. Ködöt oszlató hegyes botommal a földben Sándor sárguló csontjait döfködöm. Kelj föl! Anyád neve? Pőcze Borcsa? Költő?! Ne hazudj! Itt vagy honn? Te, hajléktalan, kinek a nagy világon e kivűl szép, tágas tömegsírja van?! Tán te vagy a Krisztus? A föltámadott? A tenger? Én tudom: a költők későn halnak. Mondják, ötvenhatban is te csináltad a forradalmat — Szibériából jöttél, leugrottál, aztán a tank a tömegbe lőtt... Szavaltál, rám meg szarnak a galambok a Múzeum előtt. A nép? Vér és arany, e kettő kell nekik. A szerelem: szójáték, a szabadság: szobor. Különösen nyár-éj szakán szabados szeretkezésektől reszket a bokor... A múltkor Krúdyval ültünk a Dunánál, néztük, hogy úszik el a sok hulla. Kerestük, de nem volt köztük Radnóti, sem József Attila.-18