Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba. Séta a budapesti körutakon (2005)

Ady „jóféle viharálló” kaszírnője

A Széna tér felől érkező gyalogos a pályaudvar előtti térről balra, a Krisztina körúton ■ vagy jobbra, az Alkotás utca enyhe kaptatóján haladhat tovább dél felé. Ez utóbbi elnevezése nem a szocializmus vívmánya: Teremtés utcának is hívták, miután a sár­­kán álló Falk-ház 1814-ben emeletet kapott, megújult homlokzatára pedig a teremtő Atyaisten domborműve került. Élt még a nagy koncert emléke, amikor Haydn a bécsi bemutató után alig egy évvel, 1800 áprilisában maga vezényelte Budán a Teremtés ­­a korabeli fordításban Alkotás - oratóriumot... Mi majd a körúton sétálunk tovább az Alsó-Krisztinába, de most meg kell torpan­nunk egy pillanatra, hogy az Alkotás és a Schwartzer Ferenc utca sarkán tiszteleg­jünk Donreich Hermanné 1906-ban alapított Délivasút kávéházának hűlt helye előtt, ahol Szabó Lőrinc 1934-es riportja szerint „egyre növekvő szeretettel és büszkeség­gel” őrizték Ady Endre emlékét. Mit mesél Tóni, „teljes becsületes nevén Konecsny Antal, a főúr” Szabó Lőrincnek? „Este szokott jönni, vagy még többször késő éjjel. Olyankor már nem volt zene, de a cigányok itt rostokoltak, várták, jön-e vendég a szeparéba. Hát jött Ady. Egyene­sen a főnökhöz ment: »Csak egy szál cigányt, nagyságos asszony, csak egy szál cigányt!« 155 Terasz a Schwartzer Ferenc utcai oldalon

Next