Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba. Séta a budapesti körutakon (2005)
Bennszülöttei egy külön nyelvjárást beszéltek
Később, amikor Karinthyné és barátnői már elfoglalták helyüket: „a vörösbélésű páholy... mint valami virágágy, amelyet a sarkaiba helyezett férfiak szegélyeznek, otromba kősziklák gyanánt... Itt mindenki tartogatott a többiek számára egy hiteles vagy koholt eseményt (aminek itt pletty volt a neve), egy formás kis történetet, alig várva, hogy közreadhassa... Jámbor elképedve hallgatta a tumultuózus társalgást, mely minden pillanatban elszürkült, hogy a páholy másik sarkából felsisteregjen, mint valami henye tűzijáték. Már letett arról, hogy érvényesüljön, már csak figyelt... rájött arra, amit kezdettől fogva gyanított: hogy a társalgásnak semmi értelme nincs, merő játék, magakelletés, exhibíció.” Mielőtt azt képzelnénk, hogy a páholy ráérősnek tűnő tagsága zömmel írókból, költőkből, kritikusokból állt, tudjuk meg Déry Tibortól, kik ültek a „szép rózsaszín malomkőasztalnál”. „.. .középszintű pesti polgárasszonyok s azok férjei..., egy futball-184 Képeslap a húszas évekből