Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba. Séta a budapesti körutakon (2005)
Félbarna Tapit, szűrve, habbal...
Simplon kávéház ■ teraszon. Kávé, konyak. Baja előszed a zsebéből egy plakettet: - Tudod, ki ez? Majd megismered nemsokára. O lesz Magyarország korlátlan ura... Szálasi a neve. Festőnövendékek. Korniss Dezső, Vajda Lajos, Hegedűs Béla, Trauner Sándor, Kepes György, Bálint Endre. Borostásak, kócosak, hangosak. Februári lucsok, Vajda cipőtalpát spárga rögzíti felső részéhez. Megáll a kés-villa a polgári vacsoravendégek kezében. A köszönőember elborzadva morogja: - Ezeknek pokolgép van a zsebükben... Czája, a fokhagymaszagú díjbirkózó pusmog az ügyvédjével. A VIII. kerület kövér tisztiorvosa otthagyja félig megivott kapucínerét, mert Józsi főpincér (a Braun) értesíti, hogy a szomszédban lázasan fetreng egy költőkölyök. Szász Zoltán írja másnapi cikkét a Pesti Naplóba. Ot-hat égő cigaretta körülötte, nem is hamutartóban, csak úgy, a márványon. Perzselt kéziratpapír-illat. Átmenjünk még a Rémi Szálló kávéházába? Nem érdemes. Hajnalodik. „Menedéknek meghittebbet soha”- dünnyögi Zelk. 22