Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba. Séta a budapesti körutakon (2005)

Ördögfiókák a ruhaliftben

Wassermann Mór és családja latba. Özvegyét és kamasz fiát nem teszik ki a bérletből, de hamarosan kénytelenek lesznek maguktól lemondani az üzlet vezetéséről. Az új tulajdonos neve - különös fintora a sorsnak - Horti Károly. Személyéről egy­­előre nem tudunk semmit. Szakértelméhez azonban nem férhet kétség, mert az EMKE az élvonalban marad. A jó konyha, a remek cigányzene ugyanúgy vonzza a közönsé­get, mint azelőtt. Horti tíz év után mégis átadja a bérletet a Deák kávéházból „átiga­zoló” Bermann Józsefnek. Vele köszönt be 1937-ben az EMKE utolsó aranykora. Nagyszabású munkálatokkal indul az új élet: beépül az udvar, a grillben süllyeszt­hető dobogón játszanak majd éjszakánként a város legjobb dzsesszmuzsikusai, a leve­gőt hipermodern szellőzőberendezés tisztítja, a ruhatár pedig lekerül az alagsorba: három lift viszi-hozza a télikabátokat, aztán olykor két boldogan visongó ördögfiókát is: a kávésék kisunokáit. Bermann úr - a volt kabaréigazgató Radó Sándor apósa, míg leánya el nem válik a tehetséges, de szerfelett zsugori színésztől, aki dugipénzét az asztalfiók aljához rajz­szögezve rejtegeti felesége elől - a kor bölcs szokásainak megfelelően családi vállal­kozásként működteti a kávéházat. O maga az árubeszerzéssel foglalkozik, a gazdasági 60

Next