Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba. Séta a budapesti körutakon (2005)

Sakk-matt. Revans?

tartott éjjel-nappal, rossz fogaival harapva a szivart, s odaadó szemekkel falva a betűt. Hallatlan udvarias volt, nem egy társaságbeli úriember udvariassága, egy apa gyön­gédsége, aki fogadja a megjött fiút... Nagy pápaszeme volt s már deresedett, kévék­ben kefélte fel a hajak ezüstjét, mintha ezüst termett volna magas homlokán.” Üljünk türelmesen. Jó kávéházban mindig történik valami. 1927. Déry Tibor délelőt­tönként ül itt, mint mondja: „a Dokumentum című, rövid életű, időszakos irodalmi s művészeti folyóirat egyik szerkesztőjeként, összetenni bölcsességemet többi szerkesz­tőtársaiméval.” Arra az egyre nem emlékszik, volt-e már nagy bajsza József Attilának, amikor először találkozott vele. Itt, a Seemannban. Nem találta rokonszenvesnek. Kiszolgálta őket Pap János, aki 1954-ben reagál Rónai Mihály András Magyar Nemzet­­beli cikkére, azon elmélkedve, hogy miből is élne, ha nem hagynák még mindig dolgoz­ni/ „Szerintem a szakmának kötelessége volna az öreg pincérekről gondoskodni. Beállí­tani szivarosnak, kenyeresnek, borásznak... En a Seemann kávéházban voltam harminc évig. Nem panaszkodom, mert hiszen így megélek - de mit csinál a többi?” (Pap János? O vette volna a nevére főnöke üzletét, hogy mentse a menthetőt?) Rónaiék - Ambrózy tanár úr osztálya a Markó utcai főreálból - érettségi után még egy­két évig összejártak ott havonta egyszer. Próbál emlékezni egymásra vendég és pincér. S negyven-egynéhány évig hogyan emlékezett a város régi önmagára s hajdani büszkeségeire? „Tisztelt Ráday Ür! [... ] Szíves tudomására hozom, hogy az V. kér. Alkotmány utca 20. számú ház nagyon régi épület, szerintem még az 1880-as évek végén épülhetett. A kapubejárat és a lépcsőház között gyönyörűen épített, nagyon tágas csarnok van. A lakók úgy tudják, hogy 1945 előtt az épület és a sarkon levő étterem között »kár­tya-klub« működött, melyben gyönyörű mozaikkép és értékes csillárok voltak, hollé­tük ismeretlen, eltűntek a mostani étterem építése során. Addig romban hevert (kb. 1960-ig). Amennyiben az Önök érdeklődésébe belevág, akkor örülök, hogy jelzésem­mel segíthettem. 1987. március 28. V. B.-né sk. Hazafias Népfront körzeti titkár.” Most pedig telepedjünk be valahová tényleg. Ne tessék aggódni: van miből válogatni. 2005 tavaszán Zeke Gyula barátom a Kávézók kalauzában négyszáz kávéházat, kávé­zót, café-restaurant-t, cafét, eszpresszót, presszót számolt össze Budapesten. Még nem a régi, jól bevált sarkokon, a tágas, gyönyörű terekben — de nyílnak, hívnak, javul­nak. Száz év múlva majd tanulságos könyvet ír róluk egy városmese-kedvelő kutató. Cukrot? Tejet? 243

Next